Adalékok Solymár római kori történetéhez
V. Kocztur Éva

 

Az 1970. - 71-ben, Solymár - Dinnyehegyen (Melonienberg) feltárt kora császárkori temető elemzése 1 - hasonlóan más esetekhez, - rendkívül jelentős kérdések megoldásához vezetne, ha megtalálnánk a temetőhöz tartozó települést is.

Az irodalom már a múlt század óta két olyan helyet ismer, amelyek leletanyaga római településre vall: a Steinriegel 2 és a Krautgarten 3 területét.

A topográfiai kutatások során hasonló jellegű lelőhelyekre találtak az adott területen: a Györgyhegy ÉK-i lábánál gyűjtöttek 2. - 3. századi kerámiát 4 , és a Zöldfavölgyben az Aranyhegyi árok két partján, mintegy két km. hosszúságban húzódó telepnyomokat figyeltek meg. 5 A felszíni leletek közt tégla, kőtörmelékek és salak is található. Az anyag a 2. – 4. századig datálható. 6

A temetőnk elhelyezkedése szempontjából vizsgálva a fenti négy lelőhely földrajzi fekvését, megállapíthatjuk, hogy:

1) a Steinriegel területe kb. 1 km távolságra van a temetőnktől. Itt a korábbi terepbejárások 1 - 2 századi, kelta jellegű kerámiát találtak. Az újabb gyűjtések azonban csak 3 - 4 századi anyagot eredményeztek. A felszíni leletek mindössze 200×80 m-en jelzik az objektumot. Inkább gondolhatunk tehát egy kisebb épületegyüttes létére, mint több száz síros temető településére.

2) A Györgyhegy , hasonlóan az előzőhöz, szintén kiesik a temető közvetlen körzetéből. Másrészt, e lelőhelyről, 3 - 4 századi sírok feltárásáról van tudomásunk. 7

Közelségűk miatt mind a

3.) Krautgarten , mind a

4.) Zöldfavölgy jelentheti a temetőhöz tartozó település helyét.

1978-ban módunk volt szondázó jellegű kutatást végezni a rendkívül nagymértékben veszélyeztetett Krautgarten területén. 8 Reméltük, hogy választ kapunk a bennünket foglalkoztató kérdésre. Munkánk kevés eredménnyel járt:

A kutatást a dombtetőn kezdtük meg, s haladtunk a patak felé, 2 x 10 és 2 x 5 m-es szelvényekkel.

A földút - Béke u. folytatása, a Várhegy - patak felé eső oldalán, közvetlen felszín alatt, párhuzamosan futó, K – Ny irányú falak jelentkeztek. A felszínen található, nagy mennyiségű leletanyag ellenére, a szelvények földje “üres” volt. Mindössze az 1-es fal É-i oldalán, annak K-i sarkából került elő, bolygatatlan helyzetben, néhány finoman iszapolt, szürke cserép, közte egy pecsételt is; hasonló cserepek feküdtek a két fal közti, alapozási rétegben is. Ezeknek a töredékeknek, úgy gondoljuk, datáló értéke van, mivel a falak alapozásával egyidőben kerültek a földbe. A falmaradványok rövid leírása:

1. fal: Ny-K felé haladva 65 cm-ről 78 cm-re szélesedik, az agyagba rakott utolsó (vagy inkább első), alapozási kősort jelenti.

2. fal: sz.: 50 cm; m. 25 cm, ugyanabból a mélységből alapozva, mint az előző.

A két fal teljesen párhuzamosnak tűnik. Mivel mindössze a két méter szélességű szelvényünkben észlelhettük, folytatására a valódi rendeltetésére sem derült fény. A település kiterjedését kívántuk ugyanis tisztázni a patak árteréig, és mindössze még egy szelvény nyitására volt módunk, ahol is újabb fal jelentkezett.

3. fal: sz.: 90 (!) cm. m: 25 cm, iránya ÉK - Dny, az 1 - 2 -es falhoz viszonyítva kissé ferdén. É-felé tart. Ez is sárga agyagba rakott fal maradványa, az alapozás utolsó sora. A leletanyag itt is jelentéktelen. A fal tetején jellegtelen bronzlemeztöredék, a fal közelében 2. század közepére datálható sigillatöredék került elő. Itt a 2. ásónyomból 1 -1 tegula, ill. imbrex töredéke is előjött, melyeket egyébként csak a felszínen találtunk.

A domb tetején és oldalán futó, 1. és 2. szelvényben római anyagot sem a felszínen, sem a föld alatt nem találtunk. A római kori építési szintet csak a domb aljában húzott 3. szelvény déli végében észleltünk először.

A következő év feladata lett volna az épület, a település-kiterjedését meghatározó feltárás elvégzése. Erre azonban az óta sem nyílt lehetőség. Sőt az 1983. év őszén tartott helyszíni szemlén megállapítottuk, hogy itt további kutatásra nincs lehetőség. A patak partján ugyanis 1,5 m magas gátat képeztek ki a felszín ledózerolásával. Ezzel minden bizonnyal megsemmisült az épületek utolsó nyoma is.

Csekély eredményeink ellenére azt feltétlenül döntőnek tartjuk, hogy a különböző időkben történt helyszínelések alkalmával összegyűjtött anyag kormeghatározása egyöntetű, azaz 1 - 3. század végéig datálható a kerámia. Zömmel azonban a 2. századra jellemző (Részletezve l. MRT Pest megyei kötetében Solymár 25/4 lelőhelynél.)

A két szelvényben mutatkozó, rövid falszakaszok nem alkalmasak sem építészeti, sem történeti következtetések levonására. A párhuzamosan futó falak jelenthetnek különböző periódusokat, egy esetleges megerősítést célzó építkezést. Mindenesetre tény, hogy alapozási mélységük azonos, mint már említettük, és a falazás technikája sem különbözik jelentősen. Az 1-es falat az agyagba gondosabban beágyazott, nagyobb kövekből készítették, mint a 2-es falat.

Kettős falazást a kelta szentélyek építésénél figyeltek meg Galliában, 9 de ott a szentély és a külső fal között több méter távolság van.

Természetesen Solymáron nem hasonló az eset, csak, mint érdekességet említjük meg.

A mienkhez hasonló, duplán futó falakat több ásatáson is megfigyeltek, mint pl. a Budafok VIII. épület e-f-g (2 periódus) esetében; 10 a kesztölci villa ásatásában vagy a balácai II. épület ötszögű helyiségének Ny-i oldalán, az 1984-es ásatás alkalmával. 11

Sajnos Solymáron már nem lesz mód eldönteni, hogy miből adódott ez a jelenség.

Az 1978-as ásatás, mint látjuk, nem ad teljes bizonyosságot telep és temető összetartozásának kérdésében. Ezért gondoltunk arra, hogy az elkészült megyei topográfiai adatainak felhasználásával, a jelenlegi kutatottság szintjén megkíséreljük összehasonlítani és értékelni ismereteinket, és igy jutni közelebb kérdésünk megoldásához.

Mindenekelőtt feltétlenül hangsúlyozni kívánjuk, hogy lelőhelyünk anyaga a 2. század első feléből származó települést igazol, melynek életét, a temető anyagának figyelembevételével, a markomann háborúk kezdetéig feltételezzük.

A Krautgarten területén feltárt kőépületek meglétét már a 2. század első felében indokoltnak látjuk, tekintettel a település fontosságára. Az Aquincum-Brigetio-Arrabona útvonal első állomása Aquincum után, Finály Gábor térképén, Solymár 12 , mint “kétségtelen római útvonal állomása”. A. Gráf művében azonos módon fut a Brigetiot Aquincummal ö sszekötő útvonal, bár itt Solymár nem szerepel a helynevek között. 13 Fentiek alapján tehát itt egy meglévő, korai településsel kell számolnunk, melynek létét a temető is igazolja.

Póczy K. villagazdaságokról szóló tanulmánya 14 összefoglalást ad Aquincum körzetének földrajzi adottságairól, amelyek a terület mezőgazdaságának és kereskedelmének alakulására meghatározóak voltak. Ezek az adottságok területünkre is érvényesnek mondhatók. A kevés művelhető terület, a dombok között futó utak, amelyek a dunai révátkelőhöz vezettek, igen alkalmasak voltak a bennszülött települések elhelyezkedésére, amelyeknek maradványait az utak mentén mindenhol megtalálni. Solymár az Aquincum - Brigettio közt futó utak mentén helyezkedik el, amely útvonal a limes út jelentős lerövidítése. 15 Indokolt tehát itt, a limes út elázásától nem messze, egy jelentősebb korai település létével számolni.

E vicusok a katonaság gazdasági ellátását közvetlenül biztosító, gazdálkodó faluközösségek voltak. Gazdasági és politikai jelentőségükre, ill. szerepük alakulására vonatkozóan Alföldy G. 16 Póczy K. 17 és Soproni S. 18 munkáiból kapunk részletes értékelést.

Hangsúlyozni szeretnénk tehát, hogy Kraut-garten esetében nem ún. villagazdaságról” (praedium) 19. hanem minden valószínűség szerint egy korábbi, bennszülött településről kell beszélnünk.

A körzetében feltárt kora császárkori temető rítusában jelentkező változás, “romanizálódás”, valószínűleg a 124-ben municipium rangra emelt Aquincum vezető rétegének megváltozott status quojával magyarázható: a nők és gyermekek temetési szertartásának százalékos aránya jelentős mértékben az új szokás - hamvasztás - irányába tolódik el. A sírok mellékletei alapján ugyanaz a bennszülött női viselet rekonstruálható, mind a csontvázas, mind a hamvasztott sírok esetében, igazolva ezzel, hogy a népesség összetételében változás nemigen történt.

Környékbeli lelőhelyek esetében, a fent idézett Alföldy G. tanulmány, a 2. század első feléből származó, feliratos kőanyagot alig ismer. Ezzel szemben, a 2. század második feléből, a markomann háborúk utáni időre datálható anyag jelentős. Ezt a tényt összefüggésbe hozza a markomann háborúk után keletkezett villagazdaságokkal. Ezek kiépülését ugyanerre az időszakra igazolják a villafeltárások is, mint azt Póczy K., szintén már idézett, tanulmányában összefoglalja.

Solymár esetében a kőemlékekre vonatkozóan nem egészen ez a kép bontakozik ki előttünk.

A kőemlékek lelőhelyét térképre vetítve láthatjuk, hogy valamennyi korai darab temetőnk közeléből származik. Legtávolabbi lelőhelyű a VIVIANUS sírkő. 20 Mellette nem találtak semmiféle kísérő leletet. Minősége és a férfi hajviseletének ábrázolása a Flavius korra jellemző. 21 A kő kidolgozása bennszülött kőfaragóra vall, igy inkább datálható a 2. század első felére, mint az 1. századra.

Ez a tény temetőnk - elpusztított korai szakaszához kapcsolja.

- A Rókus kápolna közelében 1942-ben talált sírkőtöredék szintén a 2. század első felére keltezhető. 22

- Valkó A. magángyűjteményében őriz egy másik sírkőtöredéket, mely valószínűleg a Várhegy közeléből származik. Ez szintén a 2. század első feléből származik. 23

Ezek a faragott sírkövek is amellett szólnak, hogy feltétlenül jelentős, korai településsel kell számolnunk már a 2. század első felében. 24

A 124-es politikai esemény ezen a területen is, a faluközösségek birtokainak megrövidítésével, és egy új birtokos réteget alakított ki a bennszülött lakosság vezető köréből. Ez indokolná, ill. ezzel magyarázhatnánk azt a tényt, hogy már a 2. század első felében kőépületek épülnek, halottaikat az új rítussal temetik el, és gyakori lesz a sírkőállítás.

Úgy tűnik a leletanyag ismeretében, hogy a település a 3. század végéig állhatott fenn. Későbbi anyagot ugyanis sem a két ásatás, sem a terepbejárások során nem találtunk. 25

Kívánatos volna feltárást végezni a Zöldfavölgy területén, melynek eredményei talán pontosabb választ adnának település és temető viszonyának kérdésére.

 

JEGYZETEK

l. Kocztur Éva ásatása, feldolgozás alatt, kéziratban. Dokumentáció: MNM Adattár. 251/1970. XVI.; XX; 220/1972, XX.; RF I, 24.(1971) 36,; Kocztur Éva., Arch,Ért, 103(1976) 98 — 101; Maróti É. — Vaday A. StuCo 9 (1980)82.; MRT 7. (kézirat) Solymár 25/10.

2. Arányi A., Arch.Ért.. 1/1881. XXII és XXV.; MRT 7. Solymár 25/1.

3. Arányi A., i.m. Valószínűleg erről a területről írta Rómer F ., 1864. b. 169.; “ a régi Mátyás várhoz közeli földeken” faragott római köveket, cserepeket találni stb.: OMF Tervtárban regula és imbrex rajza: 5055; Bottyán Á. és Sági K. jelentései 1943-ból és 1952-ből idézik ezt a helyet: MNM Adattár 13/.S.II. — mindezt részletesen l..MRT 7. Solymár 25/4.

4. U.o. Solymár 25/16. A Helytörténeti Gyűjteményben. ltsz.; 76. 20. l.l.

5 U.o. Solymár 25/3. Tettamanti S. — Hellebrandt M. — Dinnyés I. végezték a terepbejárásokat.

6. Ezúton mondok köszönetet Torma Istvánnak és a topográfiát készítő munkatársaknak, hogy az előkészített kéziratba betekinthettem, és munkájuk eredményét jelen dolgozatban felhasználhattam.

7. MRT 7. Solymár 25/17. Mahler Ede tárta fel, irodalmat lásd ott.

8. Kocztur Éva leletmentése. Dokumentáció: MNM Adattár 318/1978. XXVIII.; 24/1979. II.; RF I, 32 ( 1979) 53-54.

9. De Boe. G ., Le sanctuarie gallo-romain dans la plaine de Biure á. Mategne. la.- Petite. Arch. Belgica 251 (Bruxelles 1982) 7. Fig. 3.

10. Nagy T. , AntH 2(1948) 106.A felmérési rajzon a VIII. épület.

11. H. Kelemen M . szíves szóbeli közlése.; Rhé Gy., Baláca (Veszprém 1912) 49.- 9. helyiség: Ny-i oldalon bejáratnak jelzett területen.

12. Finály G ., Arch.Ért. 23 (1903) 164.

13. Graf, A. , Űbersicht die antiken Geographie von Pannonien. DissPann I, 15 (Budapest 1936) 96.

14. Póczy K. , BpR 22(1971) 85-102.

15. Soproni, S ., Pest megye műemlékei I. MMT 1 (Budapest 1958). skk. - Az Aguincumból kiinduló négy legfontosabb út egyike Solymáron halad át.

16. Alföldy G., An Tan 6 (1959) 19 - 30.

17. L. 14. j.

18. L. 15. j.

19. Buck, R.J ., Agriculture and agriculturel practica in Roman law. Historie Einzelscgriften 45 (Wiesbaden 1938) 10.

20. A kő 1970 nyarán, a temető feltárásakor került elő, még publikálatlan, - Délkeleti és keleti kapcsolatairól: Barkóczy L ., Arch. Ért. 109 (1982) 21, 3. kép 1. Ua., MAI 12-l3 (1982-83) Taf. 3, 6. Ltsz.: MNM RR 70.2.1.; MRT 7. Solymár 25/13.

21. Fitz, J. Arch. Ért. 84 (1957) 139. Iszkaszentgyörgyi kő: Kat.: 5. XXVII. t. 3-4. hajviselete azonos a solymáriéval, de maga a kő sokkal finomabb kidolgozású.

22. MRT 7. Solymár 25/18.; Burger A ., Áldozati jelenet Pannónia kőemlékein. RF II, 5 (Budapest 1959) l5, l8. 15 kép.

23. MRT 7. Solymár 25. A község területéről, közelebbről meg nem határozható lelőhelyről. A topográfia kézirattárában szerepel, mint Valkó Arisztid magángyűjtő tulajdona.

24. MRT 7. A kötet kézirattárában még a következő római kövek származnak Solymár területéről:

— Oltárkőtöredék - datálatlan. CIL III. 3623.

— Oltárkő a plébánia falában - a 3. század felére datálják. CIL III 3624

— Oltárkőtöredék — a 2 század második felére keltezett, Valkó A. gyűjteményében.

— Mészkőből faragott Attis szobor — a 2-3 században készülhetett, Valkó A. magángyűjteményében.

25. Mindössze 1 db, IV. századra keltezhető cserepet őriz a Helytörténeti Gyűjtemény: MRT 7. (kézirat) 763. sk.

 

<< Vissza