Applikált díszű mázas pohár a solymári római kori temetőből
V. Kocztur Éva

1970 nyarán a Nemzeti Múzeum leletmentést folytatott Solymáron, az épülő téglagyár területén. A feltárás eredménye egy II. századi temető 93 urna és 40 csontvázas sírja. 1 Sajnálatos módon, a tél folyamán 20 - 40 cm mélységig ledózerolták a felszínt az ásatás helyén. Ennek következtében a leletanyag nagymértékben elpusztult. Még azok az urnák is darabokra törtek a gép súlya alatt, amelyeket eredeti fészkükben találtunk meg. Ugyanis a sírokat 40 - 60 cm mélyre temették a felszín alá. Ezért jelentett nagy meglepetést az a kis mázas pohár, amelyet ez alkalommal ismertetni szeretnénk.

A poharat nem eredeti helyén találtuk. A géppel feltúrt fekete föld eltakarításakor gurult ki a csákány éle alól. Pontos helye meglátszott a földhányásban, ezért visszatéve oda, rendezetlen környezetével együtt örökítettük meg.

Leírása:

Finoman iszapolt, sárgásfehér agyagból készült. Behúzott nyakán egy, vállán három léc tagolja. Ezek alatt két sorban pettyentések: a fölső az egész felületet borító halványzöld, az alsó barna mázzal színezve. Alján gyöngyházfényű, élénkzöld mázfoltok láthatók. Hasán applikált maszkok, hajuk a fejtetőn kontyszerűen összefogva, és nyolcszínű rozetták (4-4 db). Az agyaglapocskákba nyomott maszkok 24 mm, a rozetták 22 mm átmérőjűek, és barna máz borítja őket, míg az előzőek zöld színezést kaptak. Alul ismét két sor pötty, az előbbivel azonos módon színezve. Mint már említettük, az edény egész felületét halványzöld, a nyakrészt sötétsárga máz borítja. Talpa finoman profilált, közepén kívülről ütött léleklyuk. 2 M. 98 mm; átm: 108 mm: sz.á.: 83 mm; t. á. . 50 mm. Ltsz.: 72. 62. 1. - római gyűjtemény. Neg. sz.: . R. 11798 és R. 11901. (A pohár fényképe Seres István: Solymár története, és néprajza c. könyve 42 oldalán található.)

A pohár néhány kalcinált csontszilánkot és fekete földet tartalmazott. Közeléből kevés hamvat és egy szárnyasfibula fejrészt gyűjtöttünk be. Edényünk a feltárás során a 70 sírszámot kapta.

A temető e részébe a II. század elejétől a század 70-es évéig temetkeztek. Éremanyagát igen kopott Vespasianus és Titus -érem kezdi, és jó megtartású Hadrianus (139-ből) és Antonius Pius (145-161) közti időből származó) verete zárja. Lehet, hogy a temetőt tovább is használták, amennyiben szórványként talált III. századi ezüstfibula ezt feltételezhetővé teszi. Erre vonatkozó anyaggal azonban a feltárás nem rendelkezik.

Provinciánkból eddig igen kevés korai, mázas leletet ismer kutatásunk. Bónis Éva néhány példányról tud, 3 Nagy Lajos és Thomas Edit összefoglaló cikkei 8 - 9 edényről és a mázas serpenyőnyelekről beszélnek. 4 Az újabb ásatásokból is csak igen keveset ismerünk, és ez is apró töredék. 5

A leggyakrabban előforduló mázas, barbotinos edény típusa a kis, félgömb alakú pohár 6 és kétfülű csésze. 7 Díszítésük leginkább bogyós, leveles indák, rozetták vagy lécek applikálásából áll. Ezek az edénykék a kisázsiai fémedények utánzataiként először Észak-Itáliában készültek világoszöld vagy citromsárga mázzal. Ez, a korai megszállók idejéből származó importáru, igen ritka leletnek számit más provinciák anyagában is. 8

A mi poharunk más típust képvisel mind formája, mind díszítése szempontjából. 9 Formája közel áll a Bónis É. által közölt XX. t. 6., hasán levélkoszorú díszes pohárhoz, de erről hiányzik a nyak és váll finom bordázása. 10 Nagy Lajos az ismertetett példányokat mázuk alapján két csoportra osztotta: az aquincumi Pacatus gyárból valókra - szürke agyagból sárgászöld mázzal – és Dél Pannóniában gyártottakra - világos, citromzöld mázzal. 11 Mindkét típus a II. század elején készült.

A gázgyári fazekastelepen gyártott serpenyőnyelek díszítésében találunk rozettákat és női mellképeket is, de azonnal megállapíthatjuk, hogy készítésmódját illetően egyáltalán nem rokon a mi poharunkkal. 12. Ezek ugyanis negatívba öntve készültek, és az egész felületet egységes máz borítja.

Legközelebb érezzük leletünkhöz a világos, citromzöld mázzal, Dél-Pannóniában készült darabokat. Edényformánkkal ugyan itt sem találkozunk, de applikált medaillonokkal díszített edényeket itt is készítettek. 13.

A továbbiakban megvizsgáljuk, beilleszthető-e darabunk a pannóniai díszedény-gyártás valamely csoportjába. Itt elsősorban a jól ismert aquincumi műhelyek anyagát vesszük sorba, 14 hiszen lelőhelyünk Aquincum szomszédságában fekszik.

- Az aquincumi Kiscelli úti műhely készítményei között találunk maszkokkal díszített edényeket. Korsók szalagfülén vagy tálak peremén alkalmazták e díszítést. 18 Ezek az eléggé sematikusan megfogalmazott, merev arcok nem hasonlíthatóak a klasszikus szépségű és egyénibben ábrázolt solymári fejecskékhez.

- Rendkívül nagy hasonlóságot látunk azokkal a diadámás kis női fejekkel, amelyeket a macellum alatti kerámiaraktárból és a gázgyári fazekastelepről ismerünk. Ezek, mint Póczy K. írja, a császárkorban birodalomszerte elterjedt típust képviselnek, 16 Valószínű, hogy éppen ezért nagy a hasonlóság a két lelet között, bár időben nem egyeztethetők össze. A terrakották a III. század első feléből, 17 temetőnk pedig a II. század első feléből származik.

- A II. század elején működő aquincumi műhelyeket szoros galliai kapcsolatok jellemzik. 18. Sőt az sem kizárt, hogy Pacatus, a gázgyári műhely alapítója, Lezoux-ból idevándorolt fazekas. 19. Mint ismeretes, nemcsak sigillatákat gyártott, hanem zöldmázas edényeket is, sőt ő maga is foglalkozott medaillonok készítésével. 20

Ez a kapcsolat ezért érdemel figyelmet a mi szempontunkból, mert poharunkkal leginkább rokon darabokat - füles és fületlen változatban - a közép-galliai műhelyek gyártmányai között találjuk meg. 21. Ezek szürkésvörös vagy fekete agyagból készülnek, és fekete vagy sötétbarna, fémes csillogású festéssel kívánják elérni a fémedények hatását. 22 A lyoni műhelyek között találtak olyant is, ahol “en terre blanche” is gyártottak edényeket. 23 Itt az applikált kerámia gyártását az I - IV századig tudják nyomon követni a francia kutatók. 24 Egyelőre a Rhone-völgyi kerámia elterjedésének kutatása, és művészeti hatásának vizsgálata a környező provinciák kerámiakészítésére, még kezdeti stádiumban van. A többi galliai és északitáliai műhelyekkel való kapcsolatainak egyes részleteit H. Vertet foglalja röviden össze. 25 Tény, hogy mind a délangliai, mind a Pó-vidéki fazekastelepeken ismert a középgalliai anyag, 26 és gyártmányaik kölcsönösen hatással vannak egymásra. 27 H Vertet továbbá felhívja a kutatás figyelmét arra, hogy számolni kell a lyoni mesterek elvándorlásával a rajnai, dunai provinciák műhelyeibe, 28 és hozzá kell tennünk: nyilvánvalóan Észak-Itáliába is.

Itt kapcsolódhatunk ismét hazai kutatásunkhoz: Ha a II. század elején működő Pacatus mester gyártmányai kifejezetten Lezoux-i kapcsolatokról beszélnek, akkor valószínű, hogy az északitáliai barbotinos edények készítői között is volt középgalliai, aki poharunkat készíthette: anyaga és a máz minősége ugyanis északitáliai eredet mellett szólnak. A Lyonból vagy Lezouxból elköltözött mester magával hozva a formát és az applikáció alkalmazásának módját, a jól ismert világos agyagból formázta edényeit. A helyi ízlésnek jobban megfelelő, és a Pó-vidéki sigillaták applikációinkra emlékeztető motívumokkal díszítette azokat. 29

Ez a feltételezés igen kézenfekvő és egyszerű megoldást jelentene. Azonban térjünk vissza még egyszer poharunk és a Rhone-menti anyag hasonlóságának kérdéséhez: temetőnk kora - Hadrianus uralkodásának vége - jelenti azt az időszakot, amikor a pannóniai piacokon ugrásszerűen megnő a lezouxi sigillaták aránya. 30 Általában nagyobb az igény a szép és jó minőségű, római árura. Ez az ízlésváltozás a II. század elején, provinciánkban végbemenő nagy változás következménye. 31 Ebben az időben az északitáliai műhelyek termékeiket már kiszorította Pannónia piacáról a galliai áru. Honnan való tehát akkor ez az edényke? Jelenlegi ismereteink nem teszik lehetővé a határozott válasz megadását. Majd ha a Rhone-menti műhelyek rendkívül gazdag anyagának publikálása megtörténik, vagy ha feltárnak Észak-Itáliában egy II. századi műhelyt, ahol ilyen edények készültek, talán akkor egyértelműen eldől a pohár eredetének kérdése. Egyelőre nem kívánjuk ezt meghatározni.

A Nemzeti Múzeum római gyűjteményében őriz-nek 2 db Satyr fejet ábrázoló agyagpecsételőt ismeretlen pannóniai lelőhelyről (ltsz. 54. 17. 16.). 32 Azonos méretük, és kidolgozásuk finomsága rokonságot mutat a solymári fejecskékkel, ezzel újabb kérdést vetnek fel: készülhetett poharunk valahol Pannóniában is?

Amennyiben import darabról beszélhetünk, poharunk egyedi volta azt is kérdésessé teszi, hogy kereskedelmi úton került provinciánkba. Számolhatunk egy Pannóniába helyezett katona, ide települt iparos vagy kereskedő magával hozott személyi tulajdonának tényével is, aki gyermekét nem az ősi rítussal, hanem hamvasztva temeti el. A pohár ugyanis halotti urna, alján léleklyukkal. Mérete csak gyermekhamvak befogadására teszi alkalmassá. A solymári gyermeksírok viszont 90 %-ban csontvázasok, rítusuk a bennszülött szokásokat követi.

A pohár halotti urnaként történő felhasználása és díszítése között összefüggést tételezünk fel. A stilizáltnak nem mondható arcocskák hajviseletük alapján Psíche fejek is lehetnek. Ezt valószínűsíti Psyche mitológiai szereplése, aki Persephone halálos álmot rejtő, bűvös dobozát kíváncsian kinyitva, halálos álomba zuhan az alvilág útjára. Eros azonban megkeresi és felébreszti őt. 33 Psyche - a Lélek - nem hal meg, csak alszik, hogy majd újra ébredjen.

V Kocztur Éva

JEGYZETEK

1. Leletanyaga feldolgozás alatt áll.

2. A temető valamennyi halotti urnájának fenekét kilyukasztották.

3, Bónis É. , Die kaiserzeitliche Keramik von Pannonien. DissPann. II. 20. (Bp. 1942) 19

4. Nagy L. , BpR 14 /1945) 285-.; B. Thomas E. , Arrabona 3 /1961) 17-32.

5. Pl. Adony - I. palánktábor lakótelepén: Nr. 16. fehéres-rózsaszínű agyag, citromsárga, zöldfoltos mázzal: Barkoczi. L. - Bónis, É. , Acta ArchHung 4 / 1954) 145., XLVI. t. 1.

6. Bónis, É. , i. m. XX. t. 15-20.

7. Uo. XIX. t. 37 - 38

8. Barkoczi, L . - Bónis, É . i. m. 145.

9. Megjegyezni kívánjuk, hogy eddigi ismereteink szerint egyetlen, a solymárival azonos motívumokkal díszített mázas edényke skyphos a New York-i Metropolitán Múzeumban: Gabelmann, H. JDAI 89 / 1974) 278. 62 darab.

10. Bónis, É., i. m. 19 -.

11. Nagy L ., i. m. 292 és 296.

12. Kuzsinszky B., BpR 11 (1932) 351,, 360.kép.

13. Abramie. M., Poetovio (Wien 1925) 99-, 120. - Önálló gyár létezését bizonyítja be, ahonnan medaillonos darabokat ismertet.

14. Póczy, K ., Acta ArchHung 11 (1959) 143 -.

15. Póczy K., ArchÉrt 82 (1955) 58., XIV. t. 6-7.

16. Póczy, K., A cta ArchHung 7 (1956) 118., XII. t. 7 és 12.

17. Uo. 117.

18. Uo. 110.

19. Póczy, K ., Acta ArchHung 11 ( 1959 ) 152.

20. Lásd 18 j.

21. Vatin, Cl. , Gallia 25 (1967) 309-., 27 kép.

22. Vertet, H ., Gallia 27 (1969) 93-.

23. Vertet, H. , Acta RCFR 13 (1971) 92.

24. Uo. 98.

25. Lásd 23. J.

26. Vertet, H. , Acta RCRF 93.

27. Uo. 97.

28. Lásd 23. J.

29. A lyoni poharak medaillonjai leggyakrabban mitológiai és erotikus jeleneteket ábrázolnak: Vertet, H ., Acta RCRF 96; Steiger,R ., Römerhaus und Museum Augst ( 1966 ) 3. — Svájcban I. századvégi galliai importnak jelzik. — Agliában ugyanez II. sz. vége - III. sz. elejei galliai importárú: Toynbec, J.M.C ., Art in Roman Britain (London 1963) No. 150,180-181 kép,Medusa és szőlőlevél. No.151, 187. kép Silenos maszk; No. 152, 182. kép, Maenad és Silenos maszkok.

30. Gabler D ., Arch Ért 91 (1964) 94.

31. Mócsy, A ., PWRE Suppe. IX. (Stuttgart 1962) 554.

32. Bónis Évának köszönöm, hogy ezekre és a Psyhe kérdésére felhívta a figyelmemet.

33. Psyche: PWRE XXIII, 2. (Stuttgart 1959)