A 2. magyar hadsereg maradványai
1943. április közepén elterjedt a híre, hogy egy orosz frontról visszatért magyar ezredet fognak Solymáron elszállásolni. A vonat érkezését április 24.-re jelezték. Itt addig elkészítették a szálláshelyeket, részben a mai művelődési házban, ami akkor vendéglő volt, valamint más hasonló nagyobb termekben. Az említett időben nagy tömeg várta a vasútállomáson a honvédséget, hogy illően fogadják őket. A látvány azonban megdöbbentő volt. Tulajdonképpen csupa rongyos katonaruhába öltözött, lyukas, elnyűtt cipőjű, járó betegnek minősülő sebesült, csonttá soványodott ember szállt ki a vagonokból, sokaknak fején kötés, egyesek felkötött karral, vagy éppen bottal érkeztek. A katonáknak a szálláshelyre való vonulása sem utalt katonai mivoltukra. Vajon miért hozták ezt az ezredet Solymárra? Nyilván a doni katasztrófa után megmaradt embereket nem merték nyilvánosan a fővárosban kirakni, ahol nagyobb tömegek ábrándultak volna ki a háborús propagandából, ahol esetleg hozzátartozók várták volna őket, ahol az ilyenkor illő fogadóbizottságnak lett volna szégyellnivalója. Ezért kellett ezeket a “vágóhídról” megmaradt embereket egy kicsit feljavítani, megfürdetni, emberibb ruhába öltöztetni, mielőtt hazaengedik őket a családjukhoz. És azért nem lehetett őket egy laktanyába szállítani feljavítás céljából, mert az ottani katonaság harci kedvét, a látvány bizonyára nem növelte volna. |