Általános mozgósítás

1944. december közepén hirdetmények jelentek meg az utcákon, melyek szerint az 1928-as születésű, korosztályú, és ennél idősebb férfiaknak, 3 napi élelemmel ellátva, 1944. december 15. én és 16 án. katonai szolgálatra kell jelentkezniük Hűvösvölgyön, a Balázs féle vendéglőben, a 83-as villamos végállomás mellett. Aki nem jelentkezik, azt rögtönítélő bitóság elé állítják és felkoncolják. Ekkor már erősen idehallatszott az ágyúszó, amely olyan erős volt, hogy egyenletes morajjá olvadt össze.

Ekkor már köztudott volt a nyilasok kegyetlenkedése. a parancsnak nem mertem ellenállni, hiszen a lábam betegsége miatt, (jobb lábam gyermekkori baleset miatt térdben merev, gyengébb és rövidebb volt) biztos voltam abban, hogy úgysem leszek alkalmas katonának, hiszen annak idején a leventefoglalkozások alól is felmentettek. Akkor semmiféle tömegközlekedési eszköz nem működött már, sokadmagammal gyalog mentünk Hűvösvölgybe a Balázs vendéglőig, amelynek udvara és helyiségei zsúfolásig voltak tele a bevonulókkal.

A jelentkezők adatait felírták, majd kihirdették, hogy akinek komoly betegsége van, az bemehet az orvosi szobába, ahol vizsgálat alapján döntenek. Az orvos döntése: katonai szolgálatra alkalmas volt. Besoroltak a többiek közzé, majd kivezényeltek a szomszédos rétre, ahol felsorakoztatták a jelenlevőket, majd el kellett mondani a Szálasira tett eskü szövegét.

Utána, mivel a villamossal nem győzték elszállítani az embereket, az 56-os autóbusz volt végállomásánál lévő üzletsorba szállásoltak el bennünket éjjelre. A kis helyiségekben bútor nem volt, annyi embert zsúfoltak be, hogy a zöme csak állva tudott (?) aludni. Szerencsés volt, akinek a fal mellé jutott hely, mert legalább nekitámaszkodhatott.

Amikor a Balázs vendéglőből kijöttünk, a kapunál álló őr, egy idősebb magyar katona látta, hogy milyen lábam van, és mégis besoroztak, megsúgta, hogy holnap menjek a vámházban működő orvoshoz, mert az emberségesebb.