Hadifoglyok hazatérése

A legelső és legfontosabb feladat volt a község rendjének, békéjének a biztosítása, s így demokratikusan gondolkodó, megbízható katonaviselt férfiakból polgárőrséget szerveztek. Ez a polgárőrség tulajdonképpen rendőri feladatokat végzett. Részükre katonai egyenruhát adtak, és karszalaggal látták el. Katonai egyenruhát tulajdonképpen a leszerelt katonáktól, illetve hazatért hadifoglyoktól lehetett szerezni.

Mivel a háború végén a hadsereg összeomlott, legnagyobb részük vagy szovjet, vagy valamelyik nyugati országban hadifogságba esett. 1945 tavaszán kezdtek hazaszállingózni, főleg a nyugati országokból a szabadon engedett hadifoglyok, illetve a bujkáló, hadifogságot elkerülő katonák.

A hadifogságba, főleg a szovjet fogságba esett katonáknak a családdal való kapcsolat fenntartása hivatalos formában szinte lehetetlen volt. Mivel a fogolytáborokból levelet nem lehetett feladni, a katonák a legegyszerűbb módját találták ki, és alkalmazták a családdal való levelezésnek, illetve a család értesítését a helyzetükről. Különféle, a rendelkezésükre álló kis cédulákra felírták a család címét, és rövid értesítést a helyzetükről, majd ráírták, hogy a megtalálója küldje el a cédulát a megadott címre. Ezeket a cédulákat a vonatablakokból dobták ki az állomásokon való átmenet közben, vagy a fogolytáborok kerítésén át juttatták ki. A környékbeli emberek meg becsületbeli kötelességüknek tartották ezeknek a céduláknak a postára való adását. Ha nem volt borítékuk, a leveleket úgy dobták a postaládákba, s a posta is volt annyira megértő és korrekt, hogy az ilyen szabálytalan küldeményeket is továbbította.

Így kaptunk 1945. tavaszán ilyen cédulát, amit édesapám a győri fogolytábor kerítésén dobott ki, melyben tudatta, hogy szovjet fogságban van és még pár napig Győrben fog maradni, akkor tovább viszik őket. Édesanyám azonnal vonattal Győrbe utazott és a kerítésen át még tudott vele pár szót váltani.

A nyugati fronton fogságba esett, vagy ez elöl elmenekült katonák, illetve hadifoglyok szervezetlenül szállingóztak haza, aminek részben oka volt, hogy aránylag kisebb távolságot kellett megtenni.

A szovjet hadifogságban lévők hazaszállítása inkább szervezet volt, mert onnan, a nagy távolság miatt, meg nyelvi nehézségek miatt is nehéz lett volna egyenként hazaszállingózni.

A Szovjetunió számtalan hadifogolytáborából elengedett és nyugati országokba hazatérő foglyokat először Romániában, a szovjet határ melletti Iasiban lévő hadifogolytáborba vitték, ahol alapos vizsgálat után osztályozták őket, kit, melyik irányba, illetve országba és városba irányított vonatra raknak fel, hogy azok szervezetten hazakerüljenek. Itt döntöttek arról is, hogy kik azok, akiket nem engednek szabadon. Főleg az SS katonák közül válogatták ki azokat, akiket feltételezhetően valamilyen elkövetett cselekményük miatt nem engedtek haza. Ezeket külön kísérettel szállították a különféle cél országokba, és ott átadták a hatóságoknak. Így Magyarországra hazakerült volt SS katonák egy része évekig nem látta régi otthonát, mert ezeket egyenesen hazai munkatáborokba vitték.

Mivel a katonai alakulatok, ahova eredetileg bevonultak, nem léteztek, ezek leszerelését, leszerelési jeggyel való ellátását, a községi elöljáróságok népmozgalmi nyilvántartói végezték. Itt kellett leadni a náluk lévő katonai egyenruhát és meglévő egyéb eszközeiket.