A régi népviselet változása

 

A régi solymári népviselet a harmincas évek végéig változatlan volt. A negyvenes évek elején a budapesti gimnáziumokban továbbtanuló lányok kezdtek felhagyni a falusi népviselettel, és városi ruhába öltöztek át. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a fővárosi iskolás lányok közül nem akartak a népviseletükkel kitűnni. A háború alatti években csak elvétve akadt olyan lány, aki a népviseletét feladta.

Az óriási méretű áttörés ezen a téren az 1946 évi kitelepítés után történt, amikor a fiatal nemzedék, jóformán 2-3 év alatt áttért a népviselettől a városi öltözködésre. Ennek oka legfőképpen az akkori németellenességben keresendő, mert nem akartak a gúny céltáblája lenni. No meg közrejátszott abban az is, hogy a városi öltözködés, a divat sürü változása ellenére is kényelmesebb volt. Az idősebb nemzedék, főleg a parasztság nehezebben tért át az új öltözködési módra, a nyugdíjas korban lévők nagyrészt meg is tartották a régi viseletet. Zömmel azok öltöztek át az idősebb generációba tartozók köréből, akik üzemekbe jártak dolgozni.

Az átöltözés során a szebb régi ruhadarabok a szekrényekbe, sublódokba kerültek, azokat sajnálták kidobni.

A hetvenes évek enyhülő nemzetiségi politikája, a hagyományőrzés divatjának előtérbe kerülése során először az általános iskola fiataljai közül öltötték fel az anyjuk régi szép viseletét, egyes alkalmakkor, mint pl. szüreti felvonulások, nemzetiségi rendezvények során. Később, a hagyományőrző asszonykórus tagjai, egyes fellépésük alkalmával ugyancsak elővették a régi ünneplő ruhákat. Az előadás helyéig ugyan az akkori mindennapos öltözékben mentek, de a szereplésük megkezdése előtt, az öltözőben átöltöztek a népviseletbe. Ugyanez ismétlődött meg a kilencvenes évek végén, amikor a Herbstrosen táncegyüttes, a szerepléseihez a nemzetiségi ruhákat elővette.

De nemcsak a kitelepítés után Solymáron maradtak öltöztek át városi ruhába, hanem a kitelepítettek Németországban sem viselték tovább a solymári régi népviseletet, hanem az ottani viselethez hasonló ruhatárat szereztek be.

Az ottani népviseleti nosztalgia rendezvények során azonban ugyancsak felvették a magukkal vitt régi solymári ruhájukat, és ott nagy sikerrel magyarországi német népviseleti bemutatókat tartottak.

Említésre méltó, hogy nemcsak a solymári lányok és asszonyok hagytak fel a régi népviselettel, hanem az ide betelepült lakosság is. 1946-ban mintegy 60 mezőkövesdi család kapott itt ház és földjuttatást. Az új lakók ide költözésük során az ismert mezőkövesdi szép, hímzett virágmintás öltözetben érkeztek, és egy ideig ezt hordták is Azonban rövid idő alatt ők is áttértek a városi ruhához, s igy az embereket nem ismerő idegen, már nem tudta megkülönböztetni a fiatalabb generációt, hogy honnan származnak.

Azonban nemcsak a nők, hanem a férfiak is alkalmazkodtak a városi viselethez. Körükben is gyorsan elterjedt a mindenkor divatos ruházkodás, a nyakkendő viselése, ami azonban messze nem volt olyan költséges, mint a nők divatjának a változása.

 

<< Vissza