1948, fordulat éve

1948 a magyar történelemben jelentős változást hozott. Ekkor kezdődött az un. RÁKOSI korszak, melyben a korábbi demokratikus elemeket a diktatúra vette át. Ennek látható előjelei már az előző év nyarán történt országgyűlési választásoknál jelentkeztek, amely az un. Kék cédulás választás néven maradt meg az emberek emlékezetében. Az általános választójogból ugyan voltak kizáró tényezők, de azoknak, akik a választás napján nem tartózkodtak a lakóhelyükön, un, választói névjegyzék kivonattal lehetőséget adtak, hogy a tartózkodási helyükön szavazzanak. Ez a névjegyzék kivonat kék papírra volt nyomtatva, onnan az elnevezése.

A választási munkában egy, az iskolában lévő szavazókörben, mint adminisztrátor dolgoztam. Dél tájban megállt az udvaron egy ponyvás teherautó, melyről mintegy 15 - 20 munkásruhába öltözött férfi szállt le és kék cédulával jött szavazni, azzal, hogy falujárók, és éppen Solymáron van dolguk. (Ekkor volt ugyanis a falujáró mozgalom, aminek keretében vasárnaponként az üzemi munkások végigjárták a falvakat és segítették a házak, a mezőgazdasági eszközök javítását.) Miután leszavaztak, felszálltak az autóra és továbbmentek. Este a szavazás után derült ki, hogy minden szavazókörben megfordult egy ilyen teherautó, amelynek utasai kék cédulával szavaztak. Valószínűleg ugyanaz a teherautó járt minden szavazóhelyiségnél. Ezeket a választásokat a koalícióba tömörült négy párt (MKP. SZDP. NPP. és FKgP) nyerte meg.

Emlékszem, hogy a választási eredmény megállapítása és a községházán történt községi összesítés után valamennyi szavazólapot, választási jegyzőkönyvet, a felhasznált kék cédulákat össze kellett csomagolni és egy urnába zárva a Pest megyei megyeházára, azonnal beszállítani. Mivel a szavazásnál használt faurnákba az összes anyag nem fért bele, a főjegyző a községi tulajdont képező, régi vasurnába zárta az anyagot, amit gépkocsival úgy éjféltájban kellett a lepecsételt urnában beszállítani. A szállítmány kisérésére engem jelöltek ki. Amikor a megyénél átadtam az anyagot, az urnát nem bontották fel, hanem azokat egy külön teremben gyűjtötték azzal, hogy majd később kerülnek felbontásra és akkor a község, visszakapja az urnát. Ezt a még a harmincas években vásárolt urnát viszont a község soha nem látta viszont.

A választás után az un. baloldali blokk pártjai az ellenzéki pártokat egymás után kiszorították a hatalomból. Tildy Zoltán kisgazdapárti köztársasági elnököt lemondatták, a vejét kémkedés vádjával halálra ítélték. 1948 nyarán a legnagyobb erőt képviselő Kommunista és Szociáldemokrata Párt egyesült s MDP. (Magyar Dolgozók Pártja) nevet vette fel. Az új párt vezetője Rákosi Mátyás lett.

A következő év május 15-én új, most már szovjet típusú választásokat tartottak, ahol csak egy párt indult és a lakosság 98 - 99 % - a vett részt a szavazáson. A résztvevők 96 % - a Népfront jelöltjeire szavazott, akik nagyrészt a MDP tagjai voltak, a pártonkívüliek is csak a párt akaratával kerülhettek a szavazólapra.

1949 augusztusában a parlament elfogadta az 1949 évi XX törvényt, a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról. Ez az új alkotmány Solymár lakói között komoly megnyugvást hozott, mert kimondta, hogy nemzetiségére való tekintet nélkül minden állampolgár egyenlő. Akit pedig nemzetisége miatt az országból kitelepítettek, de az alkotmány életbelépése napján, Magyarországon tartózkodik, az itt is maradhat, elkobzott vagyonát vissza kell adni. Ekkor, vagy 15 kitelepített család tartózkodott illegálisan Solymáron, akik részére ez ugyan megnyugvást hozott, de a vagyonuk visszaadását - mivel volt házukban legtöbbször már az új tulajdonos lakott - csak mintegy 5 - 10 évi erőfeszítés után sikerült elérni.

A jövőt sejtetni engedte Rákosi 1948. augusztus 20. - i kecskeméti beszéde, melyben fő célul a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a klerikális reakció elleni harcot hirdette meg. Ez utóbbi cél megvalósítása Solymáron is komoly problémákat, az emberek közötti ellentéteket hoztak. A Mindszenthy József hercegprímás ellen indított hecckampány során a párt a munkahelyeken Mindszenthyi ellenes aláírásgyűjtésbe fogott. Az emberek nagy része félelemből aláírta ezeket az íveket. Közben a templomokban kihirdettek egy pásztorlevelet, mely szerint kiközösítik a katolikus egyházból azokat, akik az íveket aláírták, emiatt sokakat lelkiismereti gondok nyugtalanítottak emiatt. A koncepciós perben a karácsony másnapján letartóztatott Mindszenthy József hercegprímást, számos más vezető személyiséggel együtt életfogytiglani börtönre ítéltek. Igy a magyar katolikus egyház 40 évig vezető nélkül maradt.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az erős agitáció ellenére Solymáron csak részben sikerült. Csak a betelepült újgazdák egy része lépett be az akkor alakított Kossuth Termelőszövetkezetbe, mert különféle objektív és szubjektív okok miatt a juttatott földön való gazdálkodással nem boldogultak.

A Kossuth Tszcs. részére a végrehajtott földrendezés során a Rozália téglagyár és a Szarvas csárda közötti területet jelölték ki, egészen a Waldacker dűlői erdő széléig.