10 főnél többet foglalkoztató üzemek államosítása

 

A 100 főnél nagyobb üzemek egy évvel korábbi államosítása után, 1949 karácsonyán sor került a 10 főnél nagyobb üzemek államosítására is. Solymáron akkor egy ilyen üzem működött, mégpedig Majtényi János volt községi bíró öntödei homokszállító üzeme. Állandóan 10 - 12 főt foglalkoztatott, mintegy 4 szekérrel és 8 lóval szállította a solymári bányákból az öntödei homokot a vasútállomásra, ahol vagonba rakva küldte a különféle öntödékbe. A kisebb öntödékbe lovas kocsival vagy teherautóval szállította az igényeknek megfelelően a homokot. Solymáron több helyről is bányászták a homokot, mindenütt másfajta szemcsenagyságú homok volt, s minden üzem a gyártási igényeknek megfelelően másfajta homokot igényelt. A legnagyobb ilyen bányája a Hősök utcában volt, a mai Orgona utca és a patak közötti részen, amit a tulajdonosoktól bérelt. Ugyancsak földeket bérelt erre a célra a Hutweid dűlő Pilisszentivánhoz közeli részén, meg a Waldacker dűlőben, ahol más - más fajta homokot termeltek ki. A kitermelés úgy folyt, hogy elhordták a. megfelelő területről a felső talajréteget, és alóla l - 2 méter vastagságban kiszedték a tiszta homokot, majd a leszedett termőtalajt visszatöltötték a kibányászott területre.

Az államosítás a legnagyobb titokban, meglepetésszerűen történt. Több száz, erre a célra alkalmasnak tartott munkást, táviratilag berendeltek karácsony napján a budapesti sportcsarnokba, ahol zárt ajtók mögött közölték velük a megbízatásukat, majd zárt borítékot kaptak, amelyben az általuk államosítandó üzem címe szerepelt, és benne volt az üzemvezetői kinevezés is. Az új igazgatókat az eligazítás végén taxi várta, valamint rendőri kíséret. Feladatuk volt egyenesen az üzembe menni, és az államosítást végrehajtani.

A Majtényi féle homokbánya államosítására Kuha György csepeli vasmunkást jelölték ki, akinek első feladata volt, a megbízólevelének a bemutatása után a páncélszekrény kulcsának átvétele, az abban talált pénz és iratok jegyzőkönyv melletti zár alá tétele. Utána felkereste Csomay Ödön főjegyzőt és bejelentette az államosítás tényét, majd kérte, hogy adjon segítséget egy adminisztrátor alkalmazásához. A főjegyző erre a célra engem ajánlott, mivel éppen lejárt a felmondási időm, és e munka végzésére alkalmasnak tartott. Kuha György ezután megkeresett a lakásomon és felkért a megbízatás elvállalására. Én a válaszra egynapi haladékot kértem. Nem mondtam neki, hogy ez nekem esetleg kellemetlen lehet, mert korábban Majtényi János, mint községi bíró a főnököm volt és majdnem naponta megfordultam a lakásán, a hivatalból hazamenet, valamilyen üzenettel, vagy éppen egy irat aláíratásáért. Miután közvetítő útján feltett kérdésemre kedvező választ kaptam, a munkát elvállaltam. Mintegy 3 hónapig Majtényiék lakásán működött az iroda és a tulajdonos, és fia bevonásával folytattuk a szállítási feladatok irányítását, a megfelelő adminisztrálást.

Solymáron még két homokszállító kisiparos működött; Földvári János és Taller János. Ezek azonban kisebb kapacitással dolgoztak, 2-3 embert alkalmaztak. Az államosítással egyidejűleg ezek önálló tevékenységét megszüntették, és megrendeléseiket átadták az államosított Majtényi János féle homokbányának. Őket is, meg embereiket is, az államosított üzem alkalmazta, az általuk ellátott öntödék, öntödei homokellátását is átvállalták.

Tavasszal az aránylag kis üzemet hozzácsatolták a Pilisvörösváron államosított nagyobb homok és kőporszállító céghez, s így a solymári vállalkozás önállósága megszűnt. Kuha György visszament csepeli eredeti munkahelyére. A Pilisvörösvári üzem tovább fejlődve erősen kinőtte magát, s ma Országos Érc és Ásványbányászati Vállalat név alatt működik. Az általuk meghonosított TERANOVA termékcsalád országszerte ismert az építőanyag iparban. Magam, mintegy két hónapig átjártam a Pilisvörösvári üzembe dolgozni, majd az akkor megerősödő solymári földműves szövetkezet kikért, és pénztárosnak alkalmazott.

Az államosítás érdekes folytatása, hogy Majtényi János a kisebb öntödék működéséhez szükséges l - 2 köbméter homok lovas kocsival való leszállítását is vállalta, s így azok működését biztosította. A Pilisvörösvári nagy vállalat később, csak vagontételben szállított homokot, amit a kis üzemek nem tudtak fogadni, s így kénytelenek voltak a működésüket beszüntetni. Így a kisebb üzemek által gyártott termékekben hiány mutatkozott, egyes iparágakban komoly nehézségek támadtak. Hogy ezeket a nehézségeket áthidalják, másfél évtized után, az időközben meghalt Majtényi János felesége, özvegyi jogon váltott öntödei homokszállítási iparengedélyt, és a régi módon fia közreműködésével ellátta a kisebb budapesti öntödéket, s ezzel biztosította azok működését.

 

<< Vissza