Viharkárok

 

Solymáron, a domborzati viszonyok miatt a nagyobb zivatarok idején lezúduló vizek igen komoly károkat tudnak okozni. E károk elleni védekezésül a két világháború közötti időben több helyen támfalak építésével próbáltak védekezni. Ilyen támfal volt a Turista utca végén, amit azonban még a negyvenes évek elején egy vihar elsodort. Visszaemlékszem még a harmincas évek közepén egy nagy viharra, amikor a lezúduló esővíz a Törökkút utcában és a Kálvária utcában annyira kimosta az árkot, hogy a közlekedés lehetetlen volt. Ugyancsak mély árkot mosott az Erdő utcában, meg a Kálvária utca hegyre vezető részén. Ekkor épült a Hősök utca végén, a kálvária utcával párhuzamos, annak határvonalán egy kőtámfal, melyen át, a Kálvária utcán keresztül a Törökkút utcából betoncsatornán folyatták a vizet.

A Hősök utca felső részének a közepén olyan mély 3-4 méter széles árok húzódott, hogy ott csak egy helyen lehetett átmenni az egyik oldalról a másikra, a 60 házszámú ház mellett. Az utcai árok több pontján fából készült gátak akadályozták meg a további kimosásokat, és segítették elő az árok feliszaposodását. Ilyen károk a község számtalan utcájában keletkeztek. Például a Nagykovácsi utca közepén is vezetett egy mély árok, melyből az esőzések vize a Templomtérre zúdult s ott meg a Petőfi Sándor utcán végig, a Párkány utcában lévő árokba, a Petőfi utca végén a meredek részen nagy vízmosást hozva létre.

A harmincas évek végén, amikor a gazdasági helyzet javulni kezdett, az akkor idehelyezett Csomay Ödön főjegyző Székely Mihály kubikus vezetésével egy jászladányi kubikos brigádot szervezett és alkalmazott, az ilyen viharok által okozott károk helyreállítására. Akkor kezdték a községi utak makadámúttá való átépítését. Elsőnek a József Attila utca került sorra, hogy az akkor a tanácsháza és Hűvösvölgy között közlekedő BART autóbusz a Templomtérig járhasson.

Csakhamar komoly probléma jelentkezett, mert az építéshez hozott gőzhenger alatt beszakadt az úttest a József utca 4 számú ház pincéjénél. Az út azonban a Templomtérig elkészült. Ez a kubikos csapat végezte el a mai Árpád utca környékének a tereprendezését, hogy parcellázni lehessen. De a megkezdett fejlesztési munkának csakhamar véget vetett a kitört háború és az ezzel kapcsolatban beállt gazdasági nehézségek.

A községi úthálózatban azonban a legnagyobb kárt nem is a viharok, hanem az 1944-ben itt megfordult német és szovjet tankok okozták, melyek hernyótalpai mélyen felszántották az utakat, különösen a fordulóknál nagy mélyedéseket és földbuckákat túrva. Ezek a károk évekig nehezítették még a lovas kocsik forgalmát is. Az útkárokat a háború után közmunkával nagyjából helyrehozták, de a vízelvezetési gondok megoldása nagyobb feladat volt.

Az 1949. szeptember 3-i zivatarkárról a községi jegyző, bíró és népfront elnök közös levelet irt az Alispánnak, a következők szerint

 

“A hegyek koszorúzta falunkban időnként előfordul, hogy zivatarok alkalmával a hegyekről lezúduló vizek, esők, zivatarok komoly károkat okoznak. Ez történt e hó 3-án, szombaton d. u. is, amikor először csak csendes eső esett, később azonban mintegy 1 órán át d. u. 5 óráig hatalmas zápor zúdult a környékre, a környező falukra is így Pesthidegkutra is és Ürömre is, mely községek területéről nagyon sok víz ömlött ugyancsak solymári területre.

A hirtelen zúduló árvíz kis patakunk zsilipjét a pásztorház előtti téren felhalmozott villanypóznák elsodrásával összetörte, de sok egyéb kár is keletkezett az utak és utcák kimosásával és szántóföldek megrongálásával, valamint azáltal, hogy a víz több esetben betódult a lakásokba és az udvarokról is sok apró jószágot elvitt. A kár összeírása folyamatban van.

A legnagyobb kárt két bolgárkertészetünk szenvedte, amennyiben a község középpontjától 5 km-nyire fekvő solymárvölgyi területet az ár egészen elöntötte.

Az elöljáróság részéről erre a mély fekvésű, veszélyeztetett helyre azonnal kiszálltunk, és azt tapasztaltuk, hogy Draganov Márton bolgárkertész épületének már csak a teteje látszik ki a vízből, de meg is tudtuk, hogy az emberek és állatok onnan elmenekültek. Darmos Mihályné és Totev Márton bolgárkertészek háza, mely a kertészetnek nagyjából a közepén áll, több 100 méternyire vízzel körül van véve, mellette a patakmederbe az ár erősen zuhogott, a ház lakói pedig derékig vízben járva apró jószágaikat igyekeznek menteni.

A budapesti tűzoltóság segítségét vettük igénybe a bennszorult 5 ember kimentésére. A tűzoltók nagyon derekas munkát végeztek, a hideg vízen keresztül tutajt készítve az éjszakai órákba nyúló munkával, amikor a Bécsi úton álló autókról a teret reflektorokkal világították meg, a bennszorultakat kimentették.

A mai napon megállapítottuk, hogy a veszélyeztetett sertéseket szintén sikerült megmenteni, a baromfit azonban az ár majdnem mindet - mintegy 100 darabot - elsodorta.

Ugyancsak elvitte az ár a szorgalmas bolgárkertészek munkája eredményének tetemes részét. A kár sok 1000 forint. Az egyik épületben volt mintegy 20 mázsa búzát, mit a víz és iszap elöntött, ma délutáni órákban, mikor a víz már elszaladt, sportifjúságunk rohammunkával hozta ki, mentette meg és adta át kezelés és megőrzés végett a Földműves szövetkezetnek. Emberéletben nem esett kár. Villámcsapás következtében egy ember részben megbénult. 1949. szeptember 4.”

Az említett vízkárral kapcsolatban az Alispán, a Budapesti Államépítészeti Hivatal és a Budapesti Vízgazdálkodási körzet együttes szemlét tartottak a községben és a következőket állapították meg:

" Halasztást nem szenvedő még 1950 év folyamán elvégzendő feladatok:

1./ a Pilisszentiváni utcai megrongált kőhíd helyreállítása,
2./ Hősök utca helyrehozása, vízlevezető árok rendezése, Bukók elhelyezése,
3./ Törökkút utca rendbehozatala, vízlevezető árok rendezése,
4./ Kálvária utca rendbehozatala, vízlevelező árok rendezése,
5./ Bajcsy Zsilinszky utca helyrehozatala,
6./ Szőlőkert utca helyrehozatala, az itt lévő híd helyreállítása.

A bizottság megállapította azt, hogy e munkálatokat 1950 év folyamán feltétlenül el kell végezni, mert egyébként esetleges újabb esőzések alkalmával nemcsak közvagyonban, hanem magánvagyonban is beláthatatlan károk következhetnek be.

Azon munkálatok, melyek elvégzése az előbbiekhez képest másodrendű fontosságú és így későbbi időre tehetők át, a következők:

1./ A községi víztároló medencéjénél új zsilip építése, kőalap és kőpart kijavítása,
2./ Erdő utca rendbehozatala,
3./ Zöldfa utca rendbehozatala,
4./ Dózsa György utca rendbehozatala,
5./ Vitéz utca rendbehozatala,
6./ Kisebb út-és hídjavítások"

Erről a zivatarról személyes emlékeim is maradtak. A vihar kétfelől érkezett. A Nagykovácsi utca felől és a Pesthidegkut felől egyidejűleg érkező nagymennyiségű víz elöntötte a vasútállomás és a Rókus utca környékét. Az állomás melletti mészégetőhöz tartozott egy hosszú raktár és szolgálati lakás épület. Ennek a kárfelmérési helyszíni szemléjén magam is részvettem. Megállapítottuk, hogy a víz az ablakokon tört be az épületbe, ahol a nyomát több mint egy méteres magasságban lehetett látni. A kinti víz elvonulása után az épületben lévő vízmennyiség kinyomta az ajtót és azon a kizúduló víz, elúsztatta a lakásban lévő könnyebb tárgyakat, ruhaneműt.

Egy másik nagy árvízre is emlékszem, ami az ötvenes évek végén főleg a külterületi lakott részeket sújtotta. Tulajdonképpen ezt nem zivatar okozta, hanem azon a télen igen magas hó esett, amit a tavasz közeledtével hirtelen olvadás követett. A csobánkaí és vörösvári területen lévő magas hó szinte egy nap alatt elolvadt és annak a vize a Csobánkaí patakon zúdult le. Ez az árok akkor nem volt még megfelelően rendezve s így kiáradt. A víz nem tudott a Koller kocsma mellett a Bécsi úton lévő híd alatt átfolyni és ezért a Bécsi úton keresztül folyt, mintegy fél méteres magasságban a közlekedést elzárva és óriási forgalmi dugót okozva.

Az árvíz elöntötte a külterületi, a benzinkút körüli házak területét, megtöltötte a kutakat, bement a lakásokba, istállókba, mindenütt nagy fertőzési veszélyt okozott. Ennek a közegészségügyi szervekkel történt együttes szemléjén elrendelték a kutak kiszivattyúzását, tisztítását, a lakások és kutak fertőtlenítését.

Az emlékezetes árvíz után került szóba a Csobánkaí árok és az Aranypatak szabályozása, amit a vízügyi hatóságok a következő években elvégeztek.

 

<< Vissza