Húsvéti népszokások Solymáron
Kelemen Istvánné

(régiek - 1927-ig.)

A nagycsütörtöki nagymisén utoljára szólnak a harangok, majd “elrepülnek” Rómába, azaz nem szól a harang, sem orgona, sem csengők, csak a nagyszombati feltámadási mise Glóriájában szólalnak meg újra. A harangok helyett kerepelők hangja szól.

Ratschen szokása . (kereplés)

A ministráns gyerekeket öt csoportba osztotta a plébános úr. A háború elött, (akkor: Hufnagel Ferenc) egy csoportba kb. 10 fiút. Ők beosztást kaptak a falu öt legfontosabb utcájába:

 

Ősi néven Mai néven
   
Neuwelt - Gossn Hősök utcája
Neugossn Bajcsy Zsilinszky u.
Pforregossn József Attila utca
Zigeunergossn Madách utca
Kuvari-Föjgy Kálvária utca

 

A fiúk magukkészítette kereplővel kerepelve indultak nagycsütörtökön déli 12 órakor. Utcájukon lefelé menet ezt a szöveget ismételgették:

“Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn den Englischen Gruss, Das ein jeder katolischer Christ was, wos er beten muss. Fünf Voderunser, fünf Avemaria, fűr unseren Herrgott sein Glauben und bittres Leiden.”

- - - - - - - - - - - - - - -

Aki egyedül nem tudta megcsinálni a kereplőt, annak Pappert Ignác bognármester segített. 1920.-21. körül ugyan ő elkészítette a nagy templomi kereplőt. Magassága mintegy 6-7 éves gyereké, nagy kerékkel hajtották, erős hangja betöltötte a lakott területet. Attól kezdve nem jártak a ministránsok az utcán kereplővel. Az 1911.-es születésű fiuk voltak az utolsók. / Elmondta Taller József, sz. 1911, maga is járt még. / A kereplés és szövegmondás alatt mindenki letérdelt az utcán.

- - - - - - - - - - - - - - -

Nagypénteken a szertartás elött lefelé menet. “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn, das erste zu der Passionsmesse!”

Visszafelé jövet: “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn, zu der Passionsmesse!”

Nagypénteken délben: “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn. Da fallen wir nieder auf unsere Knie. Betn fünf Voderunser, und fünf Awemaria”. Für unsern Herrgott sein Glauben, bittres Leiden und Sterben.

Nagypénteken 3-kor lefelé menet: “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn, Das erste aufn Kuvari Berg!”

Visszafelé jövet: “Mir ratchn, mir ratschn, mir ratschn zan zum Kuvari-Berg! Kreizigung, Groblegunk Cristi”.

(Utána Keresztutat végeztek a hívek a Kálvária-domb stációinál, a dombtetőn a három kereszt és a kápolna állt.)

Nagyszombat / mise elött:

Lefelé menet: “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn, Das erste zu der Hulzweihung, Ostertau Auferstehungs Messe!”

Visszafelé jövet: “Mir ratschn, mir ratschn, mir ratschn zu der Hulzweihung, Ostertau, Auferstehungs Messe!”

Nagypéntek: Krisztus sírjának őrzése. Lányok / asszonyok / tiszta fehérben, a legszebb ruhában, kettesével, 1/2 óránként váltva egymást, tartottak őrséget a Szent Sírnál.

Nagyszombat: Faszentelés. Fiúk, - iskolások - vagy kislányok - ha fiú nincs a családban, - drótra kötött két darab tűzifát vetettek vállukra. A sekrestye elött a maradék / és erre a célra félretett / szentelt barkából tüzet raktak, a fadarabokat beletartották a tűzbe, a szentelés után hazavitték, a padláson tartották. Villámtól, tűzvésztől megvédi a házat, ha vihar esetén zivatarkor a tűzre dobtak belőle egy keveset. Az Úrnapján megszentelt, megszárított, / a lakásban az ajtó fölé akasztva tartott / kis sárga virágkoszorúból is morzsoltak hozzá keveset. / Ma is teszik, 1986-ban. /

Nagyszombat: mikor az allelujás misén megszólaltak a harangok, templomi csengettyűk, orgona teljes hangerővel, az otthonlévő gyerekek, fiú, lány, vagy gazda, új seprűvel végig szaladt a ház minden helyiségén, pincétől a padlásig, kamrától, csűrtől istállóig, a söprűvel csapkodva ezt mondogatta:

“Ritz, Rotz, Maus, Laus Aussi aus mein Haus,

Jetzt leutens die heilign Fostn aus,

(Die heilige Fostnzeit san aus)

Heut leid i. /duld i/ ka Unziffer in mein Haus!”

 

Húsvét vasárnap:

 

Húsvét vasárnap reggel felkeléskor nem volt szabad mezítláb a padlóra lépni. Aki ezt betartja, azt nem harapja meg a veszett kutya.

Húsvét vasárnap reggel a templomban, a mise elött ételszenteléskor sonkát, tojást, kalácsot szentelt a pap. Szentelés elött nem ettek a sonkából.

Húsvét vasárnap hajnalban, 2 óra körül gyülekeztek az emberek, nők, férfiak, némán, egy szót se, szóltak. Egymáshoz bekopogva adták a jelt. Indultak a Kálváriára, keresztutat járni. A Templom tér sarkán (Strack Mári néniék sarkán) állott az első stáció. Némán végig imádkozták a keresztutat. Mire felértek a dombtetőre a 3 kereszthez, kápolnához, 3 óra lett. Ott elénekelték “Der Heiland ist erstanden. .....” húsvéti éneket. Lehettek vagy százan is. Visszajövet már beszélhettek.

 

Húsvét hétfő:

 

Reggel a kerepelést végző fiuk csoportosan házról - házra bejárták saját utcájukat, ahol a kerepelést végezték, köszönés után.

“Umma Ratschn - Laohn samma kumma!”

“Wawi Pasl! Mir bittn um az Ratschn-Laohn

“Es hat gelegt der Osterhas, rote Eier in das Gras.

Wir habn geratscht fűr Christi Grab,

Drum schenkt uns eine Ostergab!”

A házakban nyers tojást kaptak, 2, 3, 6, darabot, vagy 6,- 10 - 20 fillért. A tojást a sekrestyéshez vitték, kapott belőle a plébánia és a harangozó.

Ostertau Reitn: Hajnalban 3 - 4 óra körül kilova-

goltak a legények a határba, a három határkereszthez. A lovak belekóstoltak a friss fiatal, harmatos árpába, búzába, fűbe /Tau Reitn/. Eltöltöttek kint 1/2 - 1 órát, attól függően hányan voltak, majd hazalovagoltak (Taller József még részt vett ebben).

Húsvét hétfőn kivitték a földekre a virágvasárnapon megszentelt barkát, és a barázdába helyezték, Akinek több darab földje volt, más - más határrészben, esetleg vagy messzebb esett a föld, féderes kocsival hajtottak ki, úgy járták végig.

Litánia után a lányok 5-6-7-es csoportokban (barátnők) Emmauszjárásra indultak, az evangélium emmauszi tanítványai emlékére, de ez a harmincas években már nem volt tudatos. Kisétáltak a határba, leginkább a Rózsika forráshoz, ibolyáztak, leültek a fűbe, énekeltek, beszélgettek, nevetgéltek. / Esti etetésre otthon kellett lenni /.

Húsvéti nagytakarításkor a tapasztott / sár / padlóra finom fehér sóderből, kosár segítségével “rózsákat” hintettek. Megszáradás után felsöpörték a sódert.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az 1862. március 30.-i, húsvét hétfői a fél falút elpusztító nagy tűzvész emlékére rendezték meg Solymáron a húsvét hétfői templom körüli körmeneteket.

 

<< Vissza