Óvóhelyes üdülőterület

 

A nyolcvanas évek második felében megjelent a Pártbizottságon a Honvédelmi Minisztérium egy magas rangú tisztje, a Pest megyei Katonai Kiegészítő Parancsnokság parancsnokával és előadta, hogy a Rozmaring MGTSZ-el megállapodást szándékoznak kötni, a solymári angol katonai temető melletti szőlő tábla parcellázásával kapcsolatban.

Elképzelésűk, hogy a szőlő területét, amely Budapestről könnyen elérhető, kisebb parcellákra osztják, és vezetői funkcióban lévő honvédségi személyeknek eladják. A kikötés az lenne, hogy olyan üdülőházakat kellene a parcellákon építeni, melyek alatt atombíztos légvédelmi óvóhelyeket létesítenének, s így ezek a fontos személyek biztos helyen tartózkodhatnának, tölthetnék el a szabad idejüket, de szükség esetén a munkahelyüket is könnyen elérnék.

A tárgyalásba a pártbizottság titkára engem is bevont. Különösen akkor vált gyanússá az ügy, amikor az ismerős megyei kiegészítő parancsnok, a főnöke háta mögött nekem kézintéssel olyan jelzést adott, hogy ne fogadjuk el a javaslatot. Ekkor olyan kitérő választ adtunk, hogy ezt a kérdést meg kell tárgyalni a tanácsi és párt testülettel, és két hét múlva, visszatérhetünk az ügy tárgyalására.

A ráfizetéses szőlőterületnek a Rozmaring MGTSZ részéről való eladása, és az igen drága, javasolt építési mód miatt felettébb gyanúsnak találtuk az ügyet, úgy döntöttünk, hogy a kérést nem támogatjuk. Különösen akkor vált kérdésessé a javaslat, amikor két hét múlva újra megjelent a honvédelmi minisztériumi főtiszt, egy mérnök kíséretében, és többvariációjú üdülőházi maketteket hozott, amivel el akart bennünket ámítani. A tervük az lett, volna, hogy a területet megveszik a szövetkezettől, megépítik a tervezett óvóhelyes, békeidőben pinceként hasznosítható hétvégi házakat, majd a szőlővel beültetett kertes házakat eladják, megfelelő vevők részére. Bizonyosan egyes vállalkozók nem kis hasznot húztak volna a terv megvalósításával.

Ezt a tervet ugyancsak elutasítottuk, a terület mezőgazdasági és külterületi jellegére, a közművesítési nehézségekre való hivatkozással, valamint azért, mert ebben semmiféle infrastrukturális intézmény létesítéséről említést sem tettek.

A termelőszövetkezetnek a szőlő terület eladása iránti szándékát is megértettük, mert a következő évben a ráfizetés miatt, a szőlőt kivágták, és a területet mezőgazdasági művelés céljára felszántották.

 

<< Vissza