Magyar Ferenc tevékenysége Solymáron

Magyar Ferencet az ötvenes évek közepén ismertem meg. Neve az 1956-os forradalmat követő időszakban lett közismertté Solymáron, amikor különösen az Amerikai Egyesült Államokban, de a nyugati világban is, a magyar nép megsegítése érdekében nagy arányú adománygyűjtési akciók indultak, és vonatszámra érkeztek az országba a rászorulóknak gyűjtött segélycsomagok.

Ezt az akciót az Akció Catholika nevű szervezet irányította és bonyolította le, melynek munkájában köztudomás szerint Magyar Ferenc, az Új Ember című katolikus hetilapban dolgozó újságírónak jelentős szerepet tulajdonítottak.

Ebből a segélyből jelentős számú, gépkocsi-rakománynyi segély jutott Solymárra is, amit az itteni Vöröskereszt szervezet és a Tanács által közösen végzett, szociális szempontú felmérő munka alapján osztottunk el. Az ajándékok között nagymennyiségű ruhanemű, takaró, és különösen élelmiszer csomag volt, melyek sajt, kávé, konzervek, csokoládé stb., tartós cikkeket tartalmaztak.

A lakosság körében csakhamar olyan hírek terjedtek el, hogy e segítség ideérkezésében nagy szerepe volt Magyar Ferencnek , akit akkor már, mint az Új Ember munkatársaként kezdtek megismerni a községben.

Csakhamar bekapcsolódott a község közéletébe, és az egyházközségi tanácsban komoly szerepet vállalt. A község politikai életében, mint a Népfront Bizottság tagja vett részt, és jó meglátásaival, tanácsaival segítette a községi közélet kialakítását.

Az 1968. évi Hazafias Népfront Bizottság választásnál, a Hazafias Népfront solymári Bizottsága elnökének választották meg. Mint ilyen valamennyi tanácsülésre, és tanácsi végrehajtó bizottsági ülésre is meghívást kapott, amelyekre, rendszeresen el is jött, és tevékenyen vett részt.

Munkásságának legnagyobb eredményei nem is a testületi üléseken születtek, hanem legtöbbször azon kívüli baráti elbeszélgetések során, amelyeken szívesen résztvettek invitálása alapján, a tanács vezetőin kívül, a községi pártbizottság titkára, az egyes üzemek, vagy a termelőszövetkezet vezetői is.

Még elnöksége kezdetén felmerült egy ilyen megbeszélésen a solymári férfikórus témája, amely az 1946 évi kitelepítés során széthullt. Mivel korábban nemzetiségi kórusként működött, többszöri különféle próbálkozás során sem sikerült egy új kórust létrehozni, pedig annak vezetői feltételei meg lettek volna. A solymári lakosság a kitelepítés okozta traumát, még nem dolgozta fel, és még ilyen formában sem mertek a közéletbe bekapcsolódni.

Ekkor beszéltük meg, hogy vegye kezébe a kórus szervezésének ügyét, mégpedig, nem mint nemzetiségi kórus, - mert az eleve kudarcot jelentene, hanem a vezetése alatt, mint a Hazafias Népfront kórusa, amely egyesítette az egész magyar társadalmat, ami magyar jelleget biztosított a működésének, de lehetővé tette a nemzetiségi kultúra ápolását is. Ilyenformán nemcsak a solymári őslakosság, hanem a kitelepítés után, Solymárra jött új lakosok is bekapcsolódhatnak a kórus életébe. A repertoárjuk klasszikus és modern magyar művekből tevődne össze, de szerepet kapna abban a régi solymári hagyományos népdal is.

A Magyar Ferenc hívó szavára, az említett szempontok szerinti kórus alapítására még 1968. évben sor is került, mert a régi kórustagok, meg az éneklést kedvelő újabb solymári lakosok is bekapcsolódtak a mozgalomba, és a következő évben már nyilvános ünnepségen is szerepeltek, nagy sikerrel.

A kórus tagjai körében e mozgalmat, a saját költségén rendezett kirándulásokkal is népszerűsítette és megkedveltette. Emlékszem, hogy az első ilyen kirándulásra 1972-ben került sor Balatonfüredre, ahol a kellemes, feleségekkel együtt eltöltött nap egy szőlőkertek között lévő hangulatos vendéglőben, jó- kedvűen elfogyasztott ebéddel, víg énekléssel végződött.

Emlékezetes maradt egy ilyen 1974 évi kirándulás melyben Eger és Mátraszentimre volt az úti cél, ahol egy kellemes délutánra invitálta meg a kórust az Új Ember című hetilap ottani üdülőjébe. Mivel a családtagokkal együtt a létszám túl nagy volt, ezért a vállalati saját rendelkezésű személyautójával utazott, melyben, magam, mint a községi tanács vb. titkára, valamint Kozma László az akkori vízműtársulati elnök is helyet kapott. Az egész úton a község kérdéseit, problémáit tárgyaltuk, és ott született meg az ötlet, hogy alakítsunk egy községi költségvetési üzemet, melynek keretében sokkal olcsóbban és eredményesebben fogjuk tudni a községi vízhálózat építést, elvégezni. Ezen útközben született javaslat alapján döntött úgy a tanácsi testület, hogy az üzemet megalakítja.

A hetvenes évek végén, a solymári egyházközségi tanács nevében ajánlatot tett a községi tanácsnak, hogy vegye meg a tanács a régi plébánia épületét, ahol valamilyen oktatási intézményt létesíthetne, mert az egyházközség egy korszerűbb plébánialakást és hivatalt kíván építeni a meglévő kertjében. A javaslat a községnek is kedvező volt, azonban a vásárlás és az új plébánia hivatal építése - az akkori állam és egyház közötti feszült viszony miatt csak nehezen ment végbe. Magyar Ferenc nek az állami egyházügyi hivatalban lévő ismeretségének és tekintélyének latbavetése utján sikerült a tervezetet sínre tenni, és az építkezést végrehajtani.

A hetvenes évek végén nevezték ki az Új Ember c. hetilap felelős szerkesztőjévé, ami tekintélyét csak növelte.

Jó, baráti kapcsolatot tartott a község igazgatási, politikai és gazdasági vezetőivel, s ezekkel való közös találkozásra mindig megtalálta a kedvező alkalmat. Így a születésnapok, névnapok alkalmából többször összehívott egy társaságot, ahol külön teremben, fehér asztal mellett lehetett a problémákat megbeszélni, egyeztetni, és ahol olyan eseményekről szerezhettünk tőle tudomást, amit egyébként a magyar orgánumokon keresztül nem értesülhettünk.

Az általa létrejött és finanszírozott baráti jellegű összejövetelek rendszerint a községbeli szervek összefogását és a közérdekét szolgálták. Így pl. a férfikórus 10 jubileumi ünnepségén, a javaslata alapján a PEMŰ igazgatója ígéretet tett, hogy a kórus részére egyenruhát csináltat, hogy a kórus megjelenése is méltó legyen a szerepléséhez.

Alapító tagja volt a Solymári Helytörténeti Társaságnak, amelyben nagyon komoly szerepet vállalt. Az ő útján nagyon sok olyan múltbeli tényt, adatot, vagy eseményt ismerhettünk meg, amit korábban nem tudtunk.

Amikor a tíz éves ciklusa lejárt, az egészségi állapota megrendülése miatt nem vállalta az újraválasztását, mert a hivatali beosztása nagy terhet jelentett számára. De a közéletben való részvételére mindig számíthattunk.

Így mikor a rendszerváltás után szabadabban lehetett fellélegezni, a Helytörténeti Társaság és a Férfikórus összefogásával ő volt a hajtóereje a második világháború után betiltott Hősök Napi ünnepségek felélesztésének, és 1990. május utolsó vasárnapján újból sor került a hősi emlékmű ünnepélyes megkoszorúzására. Ez alkalommal Magyar Ferenc mondta a nagyhatású, mélyen elgondolkoztató ünnepi beszédet. Mint nyugdíjas, rossz egészségi állapota idején is rendszeresen Résztvett a Helytörténeti Társaság munkájában és a férfikórus valamennyi helyi szereplésében. A solymári Egyházközségi Tanács örökös tagjává választották, amikor az aktív tevékenységtől visszavonult.

2000. júliusában bekövetkezett halálakor a templom külső falában lévő kitelepítési emlékmű-oltár előtt ravatalozták fel, ahol, több püspök jelenlétében, a magyar püspöki kar elnöke celebrálta a gyászmisét és a nagyszámú egyházi személyiség, valamint a kiterjedt baráti és ismerősi kör, és Solymár lakosságának jelentős számú képviselője jelenlétében kisérték ki a solymári temetőbe, utolsó útjára.