A Szokolay Bálint női kar alakulása

 

Szokolay Sándor zeneszerzővel és édesapjával Szokolay Bálinttal a hetvenes évek végén ismerkedtem meg, amikor a férfikórussal valamint az iskola gyermekkórusával Orosházára látogattunk meghívásukra, egy hangversenyre. Kedvesen fogadtak bennünket, és szép programot rendeztek a Solymáriaknak. Szokolay Sándor ekkor budapesti lakos volt és szerette volna, ha az apja Orosházáról közelebb jönne hozzá, ezért Solymáron házat vett, és az idős Bálint bácsi , a feleségével Solymárra költözött. A látogatásunk idején Szokolay Bálint az orosházi női kórusnak karnagya volt.

A nyolcvanas évek elején a hivatalomban felkeresett Szokolay Sándor és elpanaszolta, hogy apjának hiányzik valami az életéből, nem érzi jól magát, mert Solymáron nincsen alkalma, a hobbijának, a karnagyi munkájának a gyakorlására. Vannak ugyan jó kórusok Solymáron, de azoknak mindnek van karnagya, és ő nem akarja másnak a kenyerét elvenni. Arra kért, hogy adjak tanácsot és segítséget, miként tudná édesapja a hivatását gyakorolni úgy, hogy másnak kárt ne okozzon.

Elmondtam neki egy régóta foglalkoztató problémámat. Kelemen Istvánné énektanár keze alatt mintegy 3 évtizeden át olyan sok általános iskolás gyerek szerette meg az éneklést, énekelt különféle úttörő kórusokban, ahol sikerélményeket szereztek, sőt országos versenyen is részt vettek, de amint a gyerekek kikerültek az általános iskolából, a sikeres gyerek énekkarok szétszéledtek, mindenki ment a maga utján, különféle középiskolákba, munkahelyekre és csak keveseknek jutott osztályrészül, hogy tovább is kórusban énekeljenek. Javasoltam neki, hogy keresse fel Kelemen Istvánnét , akivel régi zenei kapcsolata volt, és kérje el azoknak az évfolyamoknak a névsorát, akik feltehetőleg a tanulmányaikat már befejezték. Hajlandó vagyok ezeket a fiatalokat, - akik közül bizonyára már sokan családanyák, - összehívni, és javaslatot tenni nekik egy női kar létrehozására. Ennek a leendő kórusnak vezetését végezhetné Szokolay Bálint bácsi, aki Orosházán is a leánykórus karnagya volt. Ezekből a fiatal lányokból, asszonyokból bizonyára összejönne egy jó kórusra való.

Miután a kapott névsor alapján a volt iskolai kórus tagoknak kiküldtem a meghívót, mintegy 40 leány és asszony jelentkezett, akiknek bemutattam Szokolay Sándor zeneszerzőt és édesapját, aki szeretne Solymáron egy női kart létrehozni és vezetni, mint ahogy ezt Orosházán tette. A javaslatot a jelenlevők legnagyobb része örömmel fogadta és a kórust megalakultnak, nyilvánították. Abban állapodtunk meg, hogy alapító tagnak azt fogjuk tekinteni, aki az első fellépésig a kórusba beiratkozik.

A jelenlevők nagy része, és a hírek hallatára sokan mások is csakhamar összejöttek a próbákra, amelyeknek a művelődési házban helyet biztosítottunk. A kórusvezetőnek, mint szakkörvezetőnek honoráriumot állapítottunk meg. Az új solymári kórus 1983. tavaszán már nyilvános bemutató hangversenyt adott nagy sikerrel.

Emlékezetes marad az első meghívásuk, aminek alapján a gyöngyöspatai műemléki templom restaurálása utáni ünnepi hangversenyt adtak a templomban, ahova a Szokolay család javaslata alapján - akiknek régi kapcsolatuk van Gyöngyöspatával - kaptak meghívást. A templom híres műemléki oltára előtti énekük felejthetetlen maradt.

Minősítésűk során többször arany fokozatot, majd később, fesztivál fokozatot értek el.

Repertoárjukban főként gregorián jellegű művek szerepelnek, melyekkel sikeres hangversenyeket rendeznek.

Szokolay Bálint azonban korára való tekintettel csakhamar a kórus tagjaiból Blazsek Andrea személyében, képzett kórusvezetőből helyettest jelölt ki magának, aki Bálint bácsi Sopronba költözése után átvette a kórus irányítását. Miután Bálint bácsi rövidesen elköltözött az élők sorából, azt hiszem a kilencvenedik születésnapja alkalmával a női kar felvette a SOLYMÁRI SZOKOLAY BÁLINT NŐIKAR nevet.

 

<< Vissza