|
Solymár községben a hetvenes évek közepéig csak esővíz levezető csatornák épültek. A meglévő tilalom ellenére a lakosok egy része ezekbe a csatornákba bekötötte a szennyvizet. Így a József Attila utcában és a Bajcsy Zsilinszky utcában, hosszabb szárazság idején elviselhetetlen bűz terjengett. Az emberek azért várták az esőt, hogy a csapadékvíz kimossa a csatornákat. A két csapadékvíz csatornába került fekália a csatornák végén, a Várhegy utca elején lévő patakban került ismét napvilágra, ahol jelentős bűzt lehetett érezni. Az épülő szennyvíz tisztító telep befejezése előtt, elkezdtük az elválasztott rendszerű csatornahálózat építését e két említett utcában, ami az utca felújításával, aszfaltozásával egyídőben történt. Külön esővíz csatorna épült, nagyobb átmérőjű betoncsövekből. Így a Bajcsy utcai esővíz csatornába bekötöttük a Templomtéren át, a Nagykovácsi utcából lejövő nagymennyiségű esővizet, amely korábban nagy károkat okozott a Templomtéren, és a Petőfi Sándor utcában, amelynek a végén, az egyik udvaron keresztül kimosott mély árokban folyt a Párkány utcai patakba. Ezzel a módszerrel, a Nagykovácsi utca elején lévő ráccsal felfogott esővíz bekerült a Bajcsy utcai csatornán át, a Mátyás király utcában az első világháború alatt épült nagyméretű csatornában a Várhegy utcai árokba. Ugyanilyen megoldást nyert a József Attila utcai esővíz is. A szennyvíznek külön a PEMŰ által önköltségi áron szállított műanyag csövekből szennyvíz csatornát építettük. Azt bevezettük a Pacsirta utcán, a patakkal párhuzamosan vezetett szennyvíz vezetékbe. Ezzel a megoldással a Templomtérig épült szennyvízcsatorna utján a község valamennyi intézményének a szennyvize csatornába került, s így megszüntethettük a korábbi lényegesen drágább szennyvízszippantási rendszert. Nyilván ez a lehetőség a csatorna mentén a lakosság részére is rendelkezésre állt. A csatornahálózat további bővítése már a későbbi időkben, zömmel az Önkormányzati rendszerben vált lehetségessé. |