Új plébánia építése

A hetvenes évek végén az egyházközségi tanács elhatározta, hogy régi, szűk plébánia hivatal és paplak helyett, a meglévő üres területen új plébánia házat épít. Az ehhez szükséges pénzösszeget a hívek adományából, valamint a kitelepített német lakosság anyagi támogatásából teremtették elő. Az építkezést azonban sokkal nehezebb volt megvalósítani, mint ahogy azt elképzelték.

Magyar Ferenc , az egyházközségi képviselőtestület elnöke javasolta, hogy a községi tanács vegye meg a régi plébánialakást, valamint a telek felét, mert részben az egyházközségnek nincsen szüksége az egész telekre, másrészt a kapott pénz az építkezéshez kellene. A tanács ezzel a község legértékesebb helyén, a központban egy bármilyen szociális vagy egyéb célra alkalmas épülethez, vagy területhez jutna. Hivatalos felértékelés szerint a régi épület és a fél telek annakidején 550,000 forintot ért, amit az egyházközség és a községi tanács is reálisnak tartott és elfogadott.

Az épület megvásárlása azonban nagyobb problémát jelentett, mint ahogy gondoltuk. Különféle adminisztratív eljárások, meg felső szervek különféle hozzájárulása kellett volna a vásárláshoz és a kifizetéshez, ezért javasolták, hogy egyszerűbb, ha kisajátítás formájában oldjuk meg az ügyet.

Ugyanis a községi tanács a régi plébánia épület felújítása után, abban öregek napközi otthonát kívánta megvalósítani, amely célra kisajátítási joga volt. A telek szétmérése után elkészíttettük a kisajátítási tervet és a tanács az eredeti megállapodás szerinti kisajátítási összegért, megszerezte a régi épület és a hozzátartozó kert tulajdonjogát.

Az akkori egyházi irányítás az Állami Egyházügyi Hivatal kezében volt, és ilyen nagyfontosságú ügyekben az ő hozzájárulásuk megszerzése szükséges volt. Előírták, hogy mit szabad és mit nem szabad építeni. Ez utóbbiak közzé tartozott a tanterem építése, mert hitoktatást csak a templomban engedélyezték, azt a plébániákon nem volt szabad végezni. Tanácsterem építése viszont az egyházközségi tanácsülések tartása céljára engedélyezve volt.

A hozzájárulás megszerzésének feltétele volt, hogy az építés engedélyezéséhez községi tanács vezetői tegyék meg a javaslatot, megfelelő indokolással ellátva. Erre vonatkozólag megírtam az írásos javaslatot, amit a tervhez csatoltak.

Az épület tervét néhai Dezsényi Mátyás építész készítette. A terv az elvárásoknak megfelelt, de azt a jóváhagyás előtt be kellett mutatni az állami egyházügyi hivatalnak is, mely nem adta meg az építkezéshez a hozzájárulását. A tervező ugyanis egy apró hibát követett el. A terv feliratozásánál rövidítéseket alkalmazott. Így a tervezett tanácskozó terem helyére, az elnevezést rövidítve “ Tan. terem” elnevezéssel jegyezte be a rajzra, amit az illetékes nem tanácskozó teremnek olvasott, hanem tanteremnek, s így azt szabálytalannak tartotta.

A felettes szervek kétféle úton is elrendelték a vizsgálatot. Egyrészt, hogy olyan tervet készítettek és kívántak megvalósítani, amihez nem adható engedély, másrészt a községi tanács vb. titkára ehhez segítséget adott azzal, hogy a terv engedélyezését javasolta.

Csak nagy huzavona után sikerült a fegyelmi büntetést elkerülni és Magyar Ferenc a teljes tekintélye bevétésével tudta a félreértést, tisztázni és az építkezéshez az állami hozzájárulást megszereznie. Magyar Ferenc az Új Ember című katolikus hetilap felelős szerkesztője volt, és mint ilyen, az egyházügyi hivatal vezetője előtt is megfelelő ismeretséggel és tekintéllyel rendelkezett.

Miután az épület elkészült, azt 1981. augusztus 9.-én Dr.Kisberk Imre székesfehérvári megyéspüspök szentelte fel.

Nagyobb kudarccal végződött a községi tanács tervének a végrehajtása, a régi plébánia épületéből az öregek napközi otthonának létrehozása. Ennek tervezésére azért került sor, mert korábban sokan sürgették és kérelmezték ilyen jellegű intézménynek létrehozását és az előzetes felmérések szerint mintegy 30 személy kérte, hogy ebbe az intézménybe vegyék fel.

Az elkészített átalakítási terv alapján az öregek napközi otthona a hatósági előírásnak megfelelő helyiségekkel elkészült. A terv szerint melegítő konyha létesült, melyben a közelben lévő iskolai napközi otthonos konyhából szállították volna a kész ebédet. Az épületben három foglalkoztató helyiség létesült, megfelelő közös előszobával, külön fürdőszobával, megfelelő mosdóhelyiségekkel. A hozzátartozó kert elég nagy volt, hogy abban szép idő esetén mozgási és pihenési feltételek legyenek az idősek számára. Az épület az autóbusz végállomás közelében, az orvosi rendelő szomszédságában, e célra a legkedvezőbb helyen volt.

A régi plébánia nagy kertjét is kettéosztottuk úgy, hogy a létesített kerítés a telek közepén lévő kutat úgy szelte ketté, hogy azt mindkét oldalról lehessen használni. A nagy kert lehetővé tette szép időben az öregek szabad idejének egészséges eltöltését.

Miután az átalakítás elkészült, üzembe akartuk helyezni, de akkor csak 3 ember akadt, aki hajlandó lett volna igénybevenni ezt a szolgáltatást, ahol egész napi elfoglaltságot, ellátást és gondoskodást biztosítottunk volna a részükre. Miután három ember céljára nem lehetett önálló intézményt létrehozni, az épületet átadtuk az általános iskolának - ahol komoly tanterem hiány volt -, hogy megfelelő módon hasznosítsa.

Az iskola az épületben - ideiglenes jelleggel - női politechnikai műhelyt és úttörő helyiséget alakított ki. Ugyanis a fiuk részére volt megfelelő ilyen műhely az átépített kisiskolában, azonban a lányok részére a varrási, főzési stb. politechnikai ismereteket nem tudták szakszerűen tanítani, megfelelően felszerelt tanterem hiányában.