A Pusztamaróti Úttörőtábor

1978. nyarán döntött úgy a budai járási párt és tanácsi vezetés, hogy a Honvédelmi Minisztérium által eddig üzemeltetett, és a tanácsnak felajánlott Pusztamaróti nyári tábort átveszi, és Solymár Nagyközségi Tanácsnak, járási úttörőtábor kialakítása, és üzemeltetésére átadja. Azért esett a választás Solymárra, mert Solymárnak volt egy önálló költségvetési üzeme, amely a tábor üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat el tudta látni. Volt ugyan Pilisvörösvárnak is költségvetési üzeme, de az már évek óta üzemeltette a balatonfenyvesi, ugyancsak nyári úttörőtábort.

A tábor kialakításával kapcsolatos munkák során Pazsa Imre helyi pártbizottsági titkárnak összetűzése támadt velem, melynek a végén felhívott, hogy írjak az egész ügyről egy emlékeztetőt, mert ő ezt a feletteseivel ki akarja vizsgáltatni, és felelősségre-vonást alkalmazni. Azt válaszoltam, hogy én az emlékeztetőt megírom, de akkor nemcsak a mai nap eseményeit írom meg, hanem az összes előzményt is. Mikor az emlékeztető elkészült, azt aláírattam Kovács Béláné tanácselnökkel is, és úgy adtam át. Pazsa Imre, mikor látta, hogy az ügyben korábban ő is követett el hibákat, és a vizsgálatot ő sem ússza meg, ajánlatot tett, hogy ne foglalkozzunk a múlttal. Ezután mindketten, a haragot félretettük, és a munkát korrektül folytattuk.

Az emlékeztető szövegét most másolatban közreadom, melyből a tábor létrejöttének körülményei megismerhetők:

“E M L É K E Z T E T Ő

Solymár Nagyközségi Tanács VB. vezetőinek, a Pusztamaróti úttörőtábor kialakításával kapcsolatos tevékenységéről.

1978. június végén Deák Béla, a Budai Járási Hivatal Művelődésügyi Osztály akkori vezetője személyesen megkereste a tanács vezetőit - Kovács Béláné tanácselnök távol volt és Pazsa Imre PB. titkár sem volt a hivatalában - és közölte Seres István vb. titkárral, hogy járási döntés alapján Solymár nagyközségi tanácsnak kell 1979 évre átvennie a Honsédségtől Pusztamaróton egy üdülőépületet, amelyben üdülőt kell üzemeltetnie. Közölte, hogy rövid időn belül ebben a kérdésben konkrétan fogják az illetékesek a tanács vezetőit tájékoztatni. Közölte, hogy azért kell Solymárnak átvennie az üdülőt, mert költségvetési üzeme van, amely az épület felújítását el tudja végezni. A VB. titkár közölte, hogy ha ez a döntés, a tábor átvételének különösebb akadálya nem lesz, de a járási hivatal biztosítsa a szükséges pénzügyi feltételeket, valamint biztosítsa a személyzetet, mert Solymárról a tábor üzemeltetéséhez személyeket nem tudunk találni.

Miután a tanácselnök szabadságon volt, a vb. titkára, valamint a költségvetési üzem vezetője a hét végén gépkocsival elmentek Pusztamarótra a helyzet megtekintésére, hogy a tárgyalások során megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek.

1978. augusztus 23.-án a járási pártbizottság kezdeményezésére Gáspár András járási KISZ titkár, valamint a nagyközségi tanács elnöke és titkára kimentek Pusztamarótra, ahol a KISZ titkára bemutatta az átveendő épületet, a terület gondnokát, a központi raktárt, valamint az ittlévő sátor ebédlőt. Gáspár András a solymári vezetők kérésére megígérte, hogy Mógor Béla et. járási pb. titkár utján szeptember elejére összehívják Pusztamarótra, a tábor helyére mindazokat a szerveket, akiket a tábor kialakítási munkákba be kívánnak vonni. Az elképzeléseket kidolgozzák és úgy közlik a solymári tanács vezetőivel, hogy a kialakítás során az épület felújítása, valamint a tereprendezési munkákat még 1978 év őszén meg lehessen csinálni, hogy a táborozás előtti időpontban ne kelljen rohammunkával kialakítani a tábort. Az őszi tereprendezésnél a füvesítést úgy lehet megcsinálni, hogy a tábor nyitásakor ne legyen sár a területen.

Miután az ígért összejövetel elmaradt, több alkalommal sürgette a tanácselnök és a vb. titkára is a járási KISZ titkárnál, Mógor elvtársnál, valamint a járási hivatal művelődési osztályánál is, hogy adják meg a szükséges instrukciókat, hogy a munkát zavartalanul elvégezhessük. A többszöri ígéret ellenére azonban az irányító szervek részéről semmiféle konkrét intézkedés nem történt.

Egyedüli intézkedés volt a Járási hivatal Igazgatási Osztály vezetője részéről, hogy a járási hivatalnál eljárást hívott egybe, ahol a HM- tol az ingatlant Solymár nagyközségi tanács elnöke átvette. Az átadó honvédségi szerv olyan feltételekkel adta át a területet, hogy az átvevő köteles a balesetek megelőzése érdekében az egész átvett területet bekeríteni. A körülkerítést azért írták elő, mert a környező terület vadászterület, ahol sok a nagyvad, és ez a tény esetleg balesetek okozója lehet.

Mivel a felső szervek a tábor kialakítása miatt konkrét iránymutatást nem adtak, 1979. március 9-én a tanács vezetői, a költségvetési üzem vezetője, valamint Pazsa Imre et, PB. titkár gépkocsival elmentek Pusztamarótra, hogy megnézzék, hogy az üzem téli munka keretében - a szabad kapacitását felhasználva - milyen munkát tudna kezdeni. A Pusztamaróti bejáró út olyan rossz állapotban volt, tele hóval, jéggel, hogy a tábor területére nem tudtunk eljutni.

Az útviszonyok javulása után a járási pártbizottság megszervezte az érdekelt szervekkel a Puszta-maróton való tárgyalást. Ezen a tárgyaláson a községi tanácsot - akinek a tábor kialakításáról és üzemeltetéséről gondoskodnia kell - Seres István vb. titkár képviselte.

Mivel a bejáró út személygépkocsival még mindig nem volt járható, az erdészet terepjáró gépkocsija szállította a megjelenteket két fuvarral a tábor helyére. Az első fuvarral mentek a pártbizottság és a járási hivatal, valamint a külső szervek képviselői, Seres István vb. titkárt a második fordulóval vitték be a táborba. Ez alatt az idő alatt, kb. 40 perc, a tábor területén Mógor elvtárs elmondta a jelenlevőknek a tábor kialakításával kapcsolatos elképzeléseit. Itt Solymár képviseletében Pazsa elvtárs vett részt. Mikor a vb. titkára a helyszínre ért, Pazsa elvtárs közölte, hogy Mógor elvtárssal már mindent megbeszéltek, minden tisztázva lett. (Akkor még úgy volt, hogy a tábor, illetve sátrak az erdőben lesznek) a VB. titkára Németh Attila járási pü. osztály képviselőjével a pénzügyi vetületet próbálta megbeszélni, a szükséges pénzügyi fedezet miatt. Onnan olyan választ kapott, hogy egyelőre pénzről nem beszélünk, a község kérjen túlutalást, majd az év végén a kérdést tisztázzuk.

A nagyközségi tanács vezetői a tábor kialakítása, a földmunkával kapcsolatosan felső szervektől semmiféle instrukciót nem kaptak, a járási pártbizottság képviselői az instrukciókat Pazsa Imre nagyközségi pb. titkárnak adták. A tábor, kialakításával kapcsolatos intézkedéseket Pazsa Imre et. tette a költségvetési üzem vezetői felé, a helyszíni munka kiadását szintén személyesen végezte az üzem felé. Pazsa elvtárs részéről, akit a járási pb a terület rendezésével megbízott, a tanács vezetői felé olyan igény nem jelentkezett, hogy szerezzenek gépet. Pazsa elvtárs mondta, hogy eljárt a gépek után, ígéretet is kapott ilyenekre és a legutóbbi, május 14. - i. helyszíni szemle során vetődött fel, hogy a meglévő költségvetési üzemi markoló nem elég erős és kellene egy erősebb gép. Ekkor kértük fel a kv. üzem vezetőjét, hogy szerezzen ilyen gépet, ami a mai napon meg is valósult, az általa szerződtetett VOLVO markoló munkába állt.

Kovács Béláné tanácselnök időközben több alkalommal is résztvett Pusztamaróton tartott helyszíni szemléken, irányításokon, ilyen alkalommal, amikor a járási pb. képviselői is jelen voltak. Legutóbb május 14-én jelentek meg a község vezetői, a pb. titkárával, illetve az üzem vezetőjével Pusztamaróton, amikor tereprendezési munkákat, valamint az egyéb teendőket beszélték meg. A vb. titkárnak volt akkor a kérése, hogy a földmunkák során lehetőleg ne bántsuk a fákat, hagyjuk meg a növényzetet a kijelölt mosdó és étkező közötti területen. Ezt a javaslatot Pazsa et. el is fogadta. Ugyancsak akkor döntöttük el közösen az ebédlő és konyha sátor elhelyezését is. Az volt a megállapodásunk, hogy a központi raktár által biztosított ponyva méretéhez igazítjuk a sátor méretét, mivel két drb. 15 méter hosszú ponyva van, a közel 30 méter hosszú ebédlő sátrat kellene csinálni, hogy az összes gyerek elférjen. Abban is megállapodtunk, hogy a nagysátor lábazatát az ott lévő oszlopokból alakítjuk ki, a tetőszerkezetet pedig az üzem a Solymáron lebontott épület tetőszerkezetéből fogja megcsinálni, mert ez a használt faanyag erre megfelel, új épületbe már úgysem építhető be.

Május 16-án Mógor Béla et. összehívta a tanács elnökét, titkárát valamint gazdálkodási előadóját, ahol közölte a tábor üzemeltetésével kapcsolatos elképzeléseket, ismertette a teendőinket. Itt közöltük, hogy az üzemeltetéssel kapcsolatos elvárásoknak eleget fogunk tenni, embereket azonban nem tudunk biztosítani. Így kértük hogy a járási szervek biztosítsanak egy étkezési vezetőt, valamint minden turnus adjon a saját személyzetéből szakácsnőt és két konyhalányt. A tábor gondnokát a költségvetési üzem fogja biztosítani, Javaslatunkat a párt és tanácsi képviselők elfogadták.

A mai napon ismételten megjelentünk Puszta-maróton, hogy a munka menetét megszemléljük, a további szükséges intézkedéseket megtegyük. A tanácsi vezetők a Nysa gépkocsival utaztak előbb értek ki a táborba. Pazsa Imre et. a költségvetési üzem vezetőjével a következő kocsifordulóval jöttek.

A helyszínre érkezve először a konyha és ebédlő sátor kialakítását néztük. Mivel keskenynek tartottuk a kiásott sátor alapot arra, hogy két sor asztal nyerjen elhelyezést, annak érdekében, hogy egy sor asztal mellett a tábor teljes létszáma elhelyezhető legyen - számítva esős estéken a közös foglalkozások iránti igényre - javasoltuk a sátornak két ponyva hosszúságúra való kialakítását. Ugyanis a ponyva szélessége nem elegendő a tervezett sátor céljára.

Amikor Pazsa elvtárs megérkezett, felelősségre vonta a helyi építésvezetőt, miért tért el a sátor szélességének méretétől. Seres István vb. titkár tájékoztatni akarta Pazsa elvtársat, hogy javasolja a tábor hosszabb kialakítását, mert a ponyva mérete csak ilyen kialakítást tesz lehetővé. Pazsa elvtárs ingerülten közölte, hogy a kiadott utasítástól semmiféle eltérést nem enged. Az üzem szerezzen hullámpalát, és azzal fedje be a sátrat, ha a ponyva nem elegendő. Seres István vb. titkár a hullámpala ellen kifogást emelt, mert részben igen drága, pénzügyi fedezet nincs, a ponyva ingyen áll rendelkezésre és a hullámpapa nyáron meleg. Fehér József üzemvezető a hullámpala méreteivel kapcsolatos aggályait említette.

Pazsa Imre et, erre kijelentette, hogy csak nehezítjük a munkát. A vb. titkárral az ügyben nem tárgyal. A költségvetési üzem vezetőjével a hátralévő munkákat megbeszéltük. Az üzemvezető tájékoztatott bennünket arról, hogy az üzem dolgozóit úgy csoportosítja át, hogy az egyéb munkák menetének biztosítása mellett a tábor a kitűzött határidőre, június 9.-re átadható lesz,

Solymár, 1979. május 21.

Kovács Béláné sk. Seres István sk.

Tanácselnök VB. titkár.”

Miután a tábor kialakításával kapcsolatos vitákat megismertük, hadd mutassam be röviden a tábor lényegét. Tulajdonképpen járási úttörőtábor célját szolgálta, ahol a járás iskoláinak diákjai a nyári szünetben mintegy 10 turnusban tartózkodhatnak,

A táborban 12 db. tíz személyes katonai sátort biztosított minden évben a honvédség, amelyhez 60 db emeletes vaságy is tartozott, megfelelő matrac, párna, takaró és cserélhető ágynemű huzattal.

A tábor központja egy régi, iskolai célokat szolgáló 3 termes épület volt, amelyen, amikor átvettük, egy ép tetőcserép, és egy ép ablaküveg nem volt. Az épület többi része is hasonlóan nézett ki. A területet egy méter magas sűrű csalán borította. Az átvett terület egy lejtős hegyoldal alján volt egy patak partján. A háztól az erdő széléig egy enyhe emelkedő volt, mely részben játszóterületként maradt meg, a másik felén részben pedig 4 terasz lett kialakítva úgy, hogy mindegyik terasz kb. 1,5 méterrel magasabb volt az alatta levőnél.

A legfelső teraszra a Költségvetési Üzem az akkor Pilisszetivánon lebontott hétvégi házakból négy egyforma faházat épített fel, a tábor személyzete részére. A másik három alatta elterülő teraszra 4-4 katonai sátor került a gyerekek részére. A tábor szélére árnyékszék csoportot építettünk. Megfelelően elkülönített fiú és leánymosdót létesítettünk, míg a régi épület mellé került az említett sátor ebédlő, vagy foglalkoztató helyiség. A régi épület raktár céljára, és két szobája ugyancsak különféle foglalkozásokra került kialakításra.

Említést érdemel, hogy a PEMŰ a saját gyártmányú termékeiből egy megfelelő méretű 2 x 200 literes napkollektort szerelt fel teljesen ingyen az épület tetejére, és a padlásra. Ez a nyári működés ideje alatt rendszeresen 400 liter melegvizet szolgáltatott, a zuhanyozó részére. Ez a munka egyébként referenciaként is szolgált, mert bebizonyította, hogy mennyire gazdaságos és egyszerű a napkollektorral való melegvíz előállítása.

A tábor helyileg a Gerecse hegységben volt, a Bajna és Bajót között lévő út fele szakaszán elágazó, a hegy felé vezető, a húszas években kiépített egynyomú, csak nyomokban megmaradt kőút mellett, az elágazástól mintegy 5 km. távolságra.

Ezt az utat a szovjet katonaság használta és tartotta karban, ezen közelítettek meg a hegység közepén elhelyezett objektumukat. Az úton a katonai terepjárók nagy nehezen elmentek ugyan, de autóbuszon oda gyerekeket szállítani képtelenség volt, ezért ennek a javítását el kellett végezni. E javítást a járási pártbizottság külső vállalat bevonásával elintézte.

A tábor tulajdonképpen a régi Pusztamarót egyetlen megmaradt iskolaépülete körül alakult ki. A község utolsó düledező vályogházait a tábor megnyitása előtt rombolták le, közbiztonsági okokból, hogy oda kétes elemek ne költözzenek be. A falunak volt villanyvezetéke, transzformátor állomással, valamint önálló vízműve, amelyről szivattyúzással megfelelő minőségű ivóvízzel tudtuk ellátni a tábort.

Megemlítem, hogy a tábornyitás előtti időben, minden évben a solymári tanács dolgozói felváltva, 8-10 fős csoportokban, társadalmi munkában végezték el a szükséges nagytakarítási, ágynemű áthúzási, konyhai edények elmosogatási stb. feladatokat, amit nagyon szívesen végeztek, mert a mindennapi munkából ez kikapcsolódást jelentett.

A Költségvetési Üzem vezetője a szomszédos Bajna községben talált egy nyugdíjas szakácsnőt, aki ezt a feladatot szívesen vállalta a nyári időszakra. A férje a tábor gondnoki teendőit látta el és jóformán egész évben vigyázott a területre. A számításukat meg is találták, mert a környéken nagy kiterjedésű, valamikor nagyüzemileg telepített, elhagyott gyümölcsös volt, amely termésének batakarításáról senki sem gondoskodott, s így avval kiegészíthették jövedelmüket.

A költségvetési üzem a tábor fejlesztését, a rendelkezésre álló pénzügyi keret erejéig évente folytatta. Így a területen erdei padokat, asztalokat helyeztek el, majd a solymári lakótelep építésének befejezésekor átvették az Érdi Építőipari Vállalattól a lakótelepet építők faház felvonulási épületét, amit szétbontottak és Pusztamaróton, a sátor területénél megfelelőbb helyen építettek fel. Ez az épület már magába foglalta a KÖJÁL általi előírásoknak megfelelő konyhát, hideg - meleg vizes mosogatókat, raktárakat, valamint a konyha mellett, étel átadó ablakkal ellátott nagy ebédlőtermet, amely részben még játékteremnek is helyet adott.

Később a régi épület átalakításával az egészségügyi előírásoknak megfelelő, csempeburkolatú, hideg - meleg vizes mosdó és zuhanyozó részt alakítottunk ki és, megszüntethettük az eredeti árnyékszék rendszert. A régi, már kopott emeletes vaságyak helyett új vaságyakat vásároltunk.

A Pusztamaróti táborban volt még egy összetűzésem, még pedig Mógor Béla elvtárssal, a budai járási pártbizottság másod titkárával.

1980. júniusában a választások után Kovács Béláné utóda Bognár Lajos lett a tanácselnöki székben. Ebben az időben volt a nyári szezonra felkészülés, amikor a költségvetési üzem emberei kint befejezték az utolsó simításokat, mert a következő napon már kezdődött az első turnus táborozása. Mógor Béla az utolsó napokat ugyancsak a táborban töltötte, mert felelős volt a járási KISZ titkárral együtt a táborozás zavartalanságáért. Az akkori időben a költségvetési üzemnek Solymáron már kevesebb munkája volt, - illetve a tanácsnak volt kevesebb pénze, - a kapacitásuk kihasználására, ezért a járási pártbizottság intézkedései szerint különféle községekben végeztek üzletépítési, iskolaépítési munkákat, a soproni FORFA üzem előre gyártott elemeiből. Ekkor éppen a Budakeszi községi ABC áruház építésére vonultak fel, melyhez igen szoros határidőt szabtak.

A befejezés, illetve a táborozásra való alkalmasság ellenőrzésére kimentünk a táborba, s ez egyben alkalom volt Bognár Lajos új tanácselnöknek is a tábor megszemlélésére, mert azt korábban nem látta.

Egész délelőttünket töltöttük el a tábor területén, Mógor Bélával, a tábor vezetőjével, valamint a költségvetési üzem brigádvezetőjével végigjártuk az egész területet, megszemlélve az alkalmasságot. Lényeges hibát nem találtunk, s erre a költségvetési üzem emberei elbúcsúztak és elutaztak Budakeszire, hogy ott megkezdjék az üzletépítési munkákat.

Amikor a munkánk végeztével a kocsink felé mentünk, hogy mi is hazatérjünk, Mógor Béla kifogásolta, a tábor portaépületének, illetve a sorompójának festését és felszólított, hogy gondoskodjuk annak piros színűre való átfestéséről.

Ugyanis a költségvetési üzem brigádvezetője, a katonai szokásokhoz hasonlóan, piros, fehér zöld színű feltekert szalag módjára festette be a tábor sorompóját. Mivel a tábor neve hivatalosan “Budai Járási Honvédelmi Úttörő Váltótábor” volt, hogy a honvédségi segítség is kitűnjön a tábor nevéből, a nemzeti színű szalag festéssel ezt is szimbolizálni akarta.

Mivel Mógor Béla utasításszerűen közölte velünk az óhaját, hasonló hangnemű választ kapott, melyben közöltem vele, hogy napok óta itt van a táborban, látta, hogy mit csinálnak az üzem emberei. Azoknak adhatott volna utasítást, hogy másképpen fessék be a kerítést. De mint látta, az üzem emberei ez előbb mentek el, hogy a járási pártbizottság utasítására megkezdjék a budakeszi áruház építését. Mi meg nem azért jöttünk ide, hogy most nekiálljunk festeni, mert nekünk ez a szín megfelel. Ha neki nem tetszik, ám legyen. Biztosan talál még festéket, fesse át maga.