Solymár nagyközségi rangot kapott

A Pest Megyei Tanács 1971. szeptember 1.-i hatállyal Solymár községet nagyközségi ranggal ruházta fel, és megadta a községi tanácsnak mindazokat a jogosultságokat, melyek a nagyközségeket megilletik. Az erről szóló okiratot ünnepélyes tanácsülésen adták át. Ezt a címet nem a lakosság meg növekedett száma, hanem a környezetben betöltött szerepe miatt kapta a község. Akkoriban a solymári üzemekbe mintegy 3000 ember járt be naponta dolgozni, és a meglévő tanácsi apparátust is alkalmasnak találták a végzett munkája alapján a megnővekedett feladatok ellátására. A község infrastruktúrájának a fejlettsége, illetve a fejlődési üteme is hozzájárult e kitüntető cím elnyeréséhez. A községi apparátus létszámát is ennek megfelelően emelték meg.

Ez a lakosság részére is jelentős könnyítéseket jelentett, mert jóformán minden ügy intézését a helyi tanács hatáskörébe utaltak, s így nem kellett annyi ügyben a járási székhelyre utazni. Így például a község megkapta az I. fokú építésügyi hatáskört, melynek alapján külön építészt alkalmazhatott, aki az építési, telekalakítási, megosztási, lakhatási engedélyeket a helyszínen intézhette. Egyes gyámügyi, igazgatási hatáskörök kerültek a községhez. Szabálysértési hatásköröket leadták.

Az áttérés nem is volt olyan egyszerű. Egyes új hatáskörök ellátására új alkalmazottakat kellett felvenni. Mivel a tanácsi dolgozók dotálása nem volt kiemelkedő, a felvételi hirdetésre sem volt tolongás.

Kovács Béláné akkori tanácselnök építési előadónak a még az Ybl Miklós Építőipari főiskolát levelező tagozaton végző J. J . - t alkalmazta, abban bízva, hogy fiatal agilis munkaerőt kapunk. E két reményben nem is csalatkoztunk, azonban más negatív előjelű tulajdonságai csakhamar jelentkeztek. Annakidején került űzembehelyezésre az un. cserépgyári kút, amely a temetőtől nem messze keleti irányban lévő szénkutató fúrólyukból került kialakításra, a cserépgyár vízellátásának megoldására. A kút villamos energia ellátást a tanáccsal kapcsoltban álló Elektromos Vállalat végezte, akik a közelében oszlop transzformátort szereltek fel. Ehhez egy kb. 10 m. hosszú négy vinklivasból álló oszlopot kellett a helyszínre szállítatni, amelyre a transzformátort felszerelték.

Az oszlop kiszállításának határideje csúszott, ami a gyár üzembe helyezését is veszélyeztette. Amikor az ígért határidőre délben sem volt még ott a helyszínen az oszlop, másnap a tanácselnök asszony felkereste a gyártó céget, ahol a sürgetésre azt a választ kapta, hogy még tegnap kiszállították az oszlopot a helyszínre. Erre telefonon megkért, hogy nézessem meg a helyszínen, hogy ott van-e az oszlop és utána szoljak vissza. Kiküldtem az építési előadót, hogy a helyszínen nézze meg, hogy tényleg ott van e a vasoszlop. Nemsokára visszajött azzal a hírrel, hogy a kút helyszínének a közelében semmiféle vasoszlop nincsen. Telefonom visszaszóltam az elnök asszonynak, hogy az oszlop nincsen kiszállítva, a kút közelében nincs. Erre a vállalatnál felelősségre vonták a szállítást végző sofőrt, hogy mit csinált az oszloppal. Az esküdözött, hogy ő azt Solymárra a megadott helyszínre szállította és ott a darus kocsiról a fúrótorony mellé, lerakta. Újabb telefonváltás után most már magam mentem ki a helyszínre meggyőződni az igazságról. Valóban az oszlop ott feküdt a megjelölt helyen, azt a vállalat még előző nap délután tényleg kiszállította.

A kedves kollégánk ilyen megbízhatóan teljesítette a megbízatást, és blamálta a községi vezetőt a vele kapcsolatban álló villanyszerelő vállalat előtt. Általában nyugodt természetű ember voltam, és ha alapos okom volt rá, akkor 2-3 évenként fordult elő, hogy a sodromból kijőve úgy mondtam el a véleményemet, hogy azt annakidején még kicsi tanácsháza, minden szobában meghallották. Hogy miket mondtam, arra már nem emlékszem, de ha emlékeznék is, akkor sem írnám le.

Egy másik alkalommal, hétfőn reggel izzott a fél telefonvonalunk. A kerekhegyi telkek tulajdonosai kerestek, egyrészt azzal, hogy milyen bürokráciamentesen, azonnal intézkedünk a bejelentésekre, a kért utcaszélesítést azonnal végrehajtotta a tanács. A bejelentők egy másik része felháborodva közölte, hogy tegnap, vasárnap folyamán a tanácsi műszaki előadó megjelent egy dózerrel az utcában és minden előzetes bejelentés vagy megkérdezésük nélkül egy sor kerítést eltolt a helyéről, azzal igen komoly kárt okozott, mert az oszlopokat, kapukat használhatatlanná tette. Azon kívül pénzeket szedett össze a telek tulajdonosoktól, hogy azzal majd a jövő hétvégen az útépítést folytatja.

Felháborodva megjelent Manhertz Márton termelőszövetkezeti elnök is, aki sérelmezte, hogy a jó kapcsolatunk ellenére, miért vettük igénybe, az ő megkérdezése nélkül vasárnap, a termelőszövetkezet földgyaluját.

E bejelentések után az ügyet rövid úton kivizsgálva megállapítottam, hogy az “agilis” előadónk, minden szokásos szabályt és előírást felrúgva, egy pár érintett emberrel megbeszélve, vasárnap a szövetkezet elnökének engedélye nélkül, a dózer vezetőnek mellékkeresetet ígérve, a dózert felvitte a Kerekhegyre és ott minden előzetes tervezés, kimérés nélkül elkezdte egy út kialakítását, kiszélesítését, az útba eső kerítéseket eltolatta, azok anyagát tönkretette. Utána a közeli utcák embereitől is pénzelőlegeket szedett be minden elismervény nélkül azzal, hogy a jövő héten az ő utcájukat is ki fogja igazítani.