Összetűzésem a szakszervezettel

1972 nyarán a Közalkalmazottak Szakszervezete Budai Járási Bizottsága bizalmi értekezletet hívott össze, a budai járási tanács épületébe, melyre a községi és hivatali bizalmikon kívül egy pár vb. titkárt, és tanácselnököt is meghívtak. A bizalmi értekezletet megtisztelték a jelenlétükkel a Közalkalmazottak Szakszervezete országos vezetői is. Miután ilyen magas vendégek jöttek, természetes, hogy a megyei szakszervezeti vezetők is ott ültek az elnöki asztal mögött.

A beígért vendégek késtek, a meghívott községi szakszervezeti bizalmik és községi vezetők az épület előtt várakoztak, és megbeszélték mindazokat a problémákat, amelyek akkor az embereket foglalkoztatták, azokat a szakszervezeti követeléseket és ígéreteket, amelyek nem kerültek teljesítésre.

Amikor a díszvendégek megérkeztek, megkezdődött az értekezlet, elmondták a szép szólamokat, majd megkérték a jelenlevő szakszervezeti bizalmi-kat, hogy szóljanak hozzá, mondják el ők is véleményüket. A felhívást megilletődött, mély hallgatás követte.

Mikor láttam, hogy senki sem jelentkezik fölszólalásra, még azok sem, akik az értekezlet előtt a legtöbb sirámot elsorolták, felszólalásra jelentkeztem. Előadtam, hogy ugyan csak a bizalmikat kérték fel a felszólalásra és én, mint községi vezető vagyok jelen, engedje meg a tisztelt elnökség, hogy az értekezlet előtt a bizalmiak részéről felmerült problémákat, amiket ők most nem mernek elmondani, tolmácsoljam.

Először is a magam tapasztalatáról beszélnék. Ugyanis két hete rendszeresen megvásároltam a Magyar Hírlap című, a Szakszervezetek központi lapját. Abban kerestem az Önök, a Közalkalmazott Szakszervezet Központi vezetőségének tiltakozó cikkét, a Népszabadság vasárnapi vezércikkével kapcsolatban, melyben azt fejtegeti, hogy most, amikor bevezetik a dolgozóknál a szabad szombatot, s így a dolgozók szombaton ráérnének az ügyeiket intézni, ideje lenne, ha az állami hivatalok alkalmazottai szombat délután is ügyfélfogadást tartanának, hogy a dolgozók az ügyeiket szabad idejükben elintézhessék. Felháborítónak tartom azt, hogy amíg a dolgozók szabad szombatot kapnak, a hivatali alkalmazottakat még dolgozó számba sem veszik. Pedig ők is dolgozók - nézzenek körül - csupa gyerekes anya, akiktől elvárják, hogy az eddigi fél szabad szombatjukat is feláldozzák. És erre a mi érdekeink védelmére hivatott központi vezetőségünk, még csak tiltakozó választ sem fogalmazott meg, hanem simán tudomásul vették ezt a felháborító követelést .

Mint amikor a ponyvaregényben a kés megáll a levegőben, olyan volt az elnöki asztalnál ülő vezetők reagálása. Aztán nem megvárva a felszólalásom befejezését, az országos szakszervezeti elnök (nevére már nem emlékszem) felállt és elmondta, hogy nem egészen így van, hiszen ők minden alkalommal síkraszállnak a dolgozóik érdekében. Rendszeresen jelennek meg az ilyen cikkek a Közalkalmazottak Lapjában. Megkérdeztem, hogy a közalkalmazotti újság hány példányban jelenik meg, és kik olvassák. Mert én is megkapom, de az abban szereplő szép ígéreteket, amelyek nem teljesülnek, már unom. Ez a mintegy 50.000 példányban megjelenő kiadvány nem alkalmas arra, hogy az egymillió példányban megjelenő Népszabadsággal felvegye a versenyt, és ez a cikk is a vasárnapi vezércikk volt az első oldalon. Legalább annyit megérdemelt volna, hogy a szakszervezetek központi lapjának első oldalán jelenjen meg az érdekképviseleti szervünk tiltakozása, ha tényleg az érdekeinket védik. Csakhamar szünetet rendeltek el.

A szünetben a Pest megyei Közalkalmazotti Szakszervezet titkára félrehívott. (Még ma is röstellem, ahogy befogta a számat.) Megkérdezte, hogy voltam-e már Bécsben. Mondom nem. Azt mondta, hogy szeptember elején indul egy szakszervezeti üdülőhajó Bécsbe, és erre visszaadtak egy jegyet, amit szívesen nekem adna, ha elfogadom. Ezt a 10 napos bécsi utat nem volt szívem visszautasítani. Nem akartam megsérteni azt a megyei vezetőt, akit jól ismertem, és aki örült, hogy helyette valaki megmondta a véleményét az országos elnökségnek a munkájukról. A 10 napos hajóút, Bécs megtekintése, meg a Melkbe való hajóút, tényleg felejthetetlen élményt nyújtott.