Tanácsháza bővítése

Az ügy előzménye, hogy 1940. előtt a községháza egy százéves uradalmi épület utcai frontján lévő 3 szobából állt. 1941 évben az utcai részt lebontották, és a helyére 5 iroda helyiségből álló új részt építettek, amely csatlakozott a régi, vályogtéglából épült és meghagyott nagyteremhez, amit eddig tanácsterem céljára használtak. Ennek folytatásában volt az udvarról nyíló egyetlen illemhely, valamint régi gazdasági épületek, istálló, pajta, és egy nagy kőből kirakott (ma is meglévő) pince.

A hetvenes években a közel 150 éves nagyterem vályog falai már annyira megrepedtek, a szomszédos részben a mennyezet beszakadt, hogy ennek lebontása már időszerűvé vált. A tanácsüléseket abban már nem lehetett megtartani, azok részére a művelődési ház termeit vettük igénybe. A gond az volt, hogy abban az időben irodaépítési tilalom volt az országban, s így tanácsháza építésére engedély szerzésére nem volt kilátás.

Miután 1973. évben megválasztottak a Közalkalmazottak Szakszervezete Budai Járási Bizottságának elnökévé, már az első ülésen javaslatot tettem, hogy ha már a községi tanácsi dolgozók érdekvédelmét kell ellátnunk, a havi rendszeres bizalmi értekezleteket tartsuk kint a községekben, mindig máshol, hogy megismerjük az ottani problémákat és meghallgathassuk a dolgozókat is.

Mindjárt jó példával elöljárva, a következő alkalommal Solymárra hívtam össze a járási bizalmi értekezletet. Erre az akkori járási tanácsi vezetőket is meghívtam. Célzatosan az összejövetelt a rozoga állapotban lévő egykori tanácsteremben rendeztem meg, ahol a napirend tárgyalása során a dolgozók munkakörülményei mellett felvetettem az épület szűk voltát és a tanácsterem, és mellékhelyiségek helyzetét is.

Javaslatomra a bizottság olyan határozatot hozott - mellyel a jelenlevő járási tanácselnök is egyet-értett - hogy a solymári tanácsháza méltatlan a szépen fejlődő községhez, és tekintettel a tanácsterem életveszélyes voltára, feltétlenül támogatni kell az épület korszerűsítését. Ezzel a javaslattal mentünk a megyei tanácshoz, ahol 1,5 millió forint felújítási keretet biztosítottak a következő évre. Mivel a közelmúltban lett Solymár nagyközség és pártbizottságot kapott, mely a művelődési házban, egy kis szobában működött, megállapodtam Pazsa Imre pártbizottsági titkárral, hogy kérjen a párttól megfelelő összegű hozzájárulást, mert akkor olyan épületet tervezünk, amelyben a pártbizottság is a szükséges helyiségeket megkapja, és közös tárgyalótermet és tanácstermet is tudunk építeni.

Ezzel megoldanánk a községi könyvtárhelyiség problémáját is, mert a jelenlegi párthelyiséget a könyvtárhoz lehetne csatolni.

Pazsa Imre kieszközölte a megyei pártbizottságnál, hogy a következő évre, pártbizottsági iroda létesítésére 600.000 Ft. beruházási összeget biztosítanak. A még hiányzó összeget a községfejlesztési alapból fedeztük.

A Mélyépítési Tervező Vállalat társadalmi munkában készített egy tervet, ami egy földszintes épület lett volna, azonban ez nem nyerte el egyértelmű tetszésünket, ezért az építkezés megkezdése előtt a jelenlegi épület tervét Ugron András építész, a tanács akkori építési előadója készítette el.

Ebben az épületben, a korábbi 1941. évben épült 5 irodahelyiség helyett 9 tanácsi, 2 pártbizottsági, 2 tömegszervezeti iroda, valamint egy közös tárgyaló, illetve házasságkötő terem, és egy nagy emeleti tanácsterem megfelelő előkészítő helyiséggel épült. A megállapodás alapján a tanácstermet a tanács, a pártbizottság, a Hazafias Népfront és más szervezetek is használhatták. A tanácsi 3 új iroda alatti pince irattár céljára lett kialakítva. A földszinten kétrészes mosdót létesítettünk.

Amikor a következő évben a munka úgy állt, hogy le volt bontva a régi tanácsterem és mellékhelyiségek, az új épületrész alapfalai álltak és várták a gerendák elhelyezését, az újonnan kinevezett Dr. Köllner Ferenc járási tanácselnök végigjárta a községeket. Mikor Solymáron látta a tanácsházán az építkezést, megkérdezte, hogy hogyan merünk mi a fennálló tilalom ellenére építkezni. Az építkezést azonnal le akarta állítatni, és felelősségre vonni.

Megmondtam neki, hogy az építkezést nem állítom le, mert az a Pest megyei Tanács elnökhelyettesének tudtával és 1,5 millió forintos támogatásával, valamint a Pest megyei Pártbizottság 600 ezer forintos hozzájárulásával történik. Ha leállítom, a beépített költségekért úgyis felelősségre vonás jár, de ebben az esetben a megyei tanácselnök helyettes meg a megyei pártbizottság titkára is mellettem fog ülni a vádlottak padján, akik e szabálytalan munkához pénzt adtak. Azt mondta, hát, ha így néz ki a helyzet, akkor ő ezt az építkezést nem látta, készítsem tovább a magam felelősségére. Válaszom az volt, hogy ebbe én nem megyek bele, mert most már ő is látta a munkát, és ha ebből botrány lesz, annak ő is ugyanúgy részese lesz, mint azok, akik eddig benne vannak, mert mint felügyeleti szerv vezetője nem intézkedett. A válasza az volt, hogy rendben van, csináljuk.

Az építkezés során felmerült még egy különleges probléma. A korábbi, 1938. évben épített községháza épületének a Mátyás király utcai részén az épület déli végén volt a főbejárat, és onnan egy mintegy 2 méter széles lépcsőház vezetett az épület folyosójára.

A főkapu feletti üres falrészre annakidején solymári Valkó László helyi szobrászművész elkészítette kerámiából a község címerét. Ennek mintáját a templomban, a szentély bal oldalán lévő, a község vezetői részére fenntartott padon a század elején elhelyezett solymár községi címer képezte. Ez a mai címerhez hasonló címerpajzs közepén álló solymászt ábrázolt, mellette egy szőlőtökével, és a háttérben a Várhegyen korábban volt vár ábrázolásával. (Megjegyzem, hogy ez a címerrajz szerepelt az 1900-as évszámmal ellátott solymári községi körbélyegzőn is, de nem címerpajzson, hanem a megyét és a község nevét feltüntető körirattal.)

Mivel az átalakítás során a főkapu régi helye megszűnt és oda iroda létesült, melynek ablakához útban volt az eredeti címer, azt le kellett bontani. Címert azonban annakidején nem volt szabad az épületen elhelyezni, mert a címerhasználat, mint feudális maradvány tilos volt. Ezt a régi címert az előírásoknak megfelelően a szocialista világnézet szempontjainak figyelembevételével át kellett volna alakítani és az új címert a Képzőművészeti Alappal, engedélyeztetni kellett volna. Mivel nem akartunk a községnek a régivel ellentétes címert alkotni, a régit meg nem volt szabad az új tanácsháza épületérte feltenni, egy áthidaló megoldást találtunk. Az épület elött, egy álló betonalapra 3 zászlórudat helyeztünk, és a betonalapba építettük be a címert, mely így nem volt az épületen, de annak előterében, a zászlórudak talapzatában azt megőriztük.

Megemlítem még, hogy Bokros Ferenc grafikus művész ugyancsak 1939-ben az új községháza építésekor a főjegyzői irodában való elhelyezés céljára megfestette a hasonló rajzú címert, amelynek a képe az épületen belül volt elhelyezve, amíg az ötvenes években azt, mint nem megengedett dolgot el kellett távolítani. E festmény alapján készítette el ugyancsak festőművész fia, Bokros Kamill 1966. évben a község 700 éves jubileumi ünnepségére újból a község régi címerét 1266 felirattal.

Az épület utóéletéhez tartozik, hogy a rendszerváltás idején a pártbizottsági helyiségeket átadták az önkormányzatnak, (ebben a részben van most a polgármesteri és jegyzői iroda) valamint újabb emeleti toldaléképítéssel és korszerűsítéssel már összesen 12 iroda helyiséget, házasságkötő termet és tanácstermet alakítottak ki. Az épületet a mai kor igénye szerint számítógép hálózattal látták el, az előtérben, szélvédő ajtók beépítése után ügyfélszolgálati irodát rendeztek be. Igy az épület a korszerű igényeknek is megfelel.

A hetvenes évek elején épült tanácsháza tervezőjével kapcsolatban ide kívánkozik még egy emlékezetes adoma. Ugron András tervező, egy régi történelmi család késői leszármazottja igen udvarias modorú kolléga volt. Még pár évvel az építkezés elött felhívta a községi tanácsot a Pest megyei Tanács személyzeti osztályvezetője, Bíró Gyula, és bemutatkozott. A kollégánk azt válaszolta: “ Ugron András vagyok, parancsoljon uram” Erre a megyei személyzeti főnök újból mondta “ Bíró Gyula vagyok, a megyei tanács személyzeti osztály vezetője” A kolléga újbóli válasza: “ Ugron András vagyok a solymári tanácstól, parancsoljon uram” Arra már nem emlékszem, hogy milyen ügyben kereste telefonon a személyzeti vezető a községi tanácsot, de emlékezetes maradt a legközelebbi elnöki, - titkári értekezlet, amikor nyilvánosan a fejünkre olvasta a járási vezetés, hogy még mindig vannak olyan községi tanácsok, mint pl. a solymári, ahol a megyei személyzeti osztályvezetőt úrnak titulálják.