Munkaidő utáni elfoglaltság

 

A vb. titkári megbízatásom után jóformán minden nap volt valamilyen társadalmi szervezet, tanácsi bizottság vagy egyéb vállalati vagy intézményi meghívás, amin elvárás volt a részvétel. Jóformán a hét minden napján volt olyan elfoglaltságom esténként, hogy szabad időm nem is akadt. Ugyanez volt a helyzet a többi község vezetőinél is. Havonta a járási tanácsnál tartott közös elnöki - titkári értekezleteken ez az állapot általános felháborodás tárgya volt, de hangosan elmondani senki sem merte.

Ezek az esti elfoglaltságok kivétel nélkül társadalmi munkának számítottak, ezért senki túlóradíjat nem fizetett, ezt a községi vezetőktől természetesnek vették, hogy mindenütt résztvesznek.

Amikor megalakultak a Takarékszövetkezetek, több helyen a szövetkezeti intézőbizottságba beválasztottak tanácsi vezetőket is, így én is a solymári Takarékszövetkezet intézőbizottsági tagja lettem. A Takarékszövetkezet az intéző bizottsági üléseken való részvételért, valamilyen kisebb honoráriumot fizetett az intéző bizottsági tagoknak, s így a résztvevő tanácsi vezetőknek is.

Amikor ez a megyei tanács elnökének fülébe jutott, szigorú rendelkezést adott ki, hogy tanácsi vezető nem lehet olyan szervezet tagja, ahol valamilyen honoráriumot adnak, ha vezetőségi tag marad valaki, ezt a honoráriumot vissza kell utasítani.

A községi vezetők között olyan összefogás alakult ki, a felsőbb szervek sorozatos, a községi vezetőket érintő intézkedéseik miatt, elhatároztuk egymás között, hogy aki Takarékszövetkezeti Intéző Bizottsági tag, erről a tisztségéről le fog mondani, de ugyanakkor az összes többi rendezvényeken sem fogja kötelességének érezni, hogy azokon rendszeresen részt vegyen. Ettől az időtől fogva erősen megszaporodtak a szabad estéim, és kiderült, hogy az igen elszaporodott, csak szófecsérlést jelentő különféle összejövetelek, községi vezetők részvétele nélkül is megvannak. De az is kiderült, hogy a munka akkor is megy, ha nem tartanak hetenként különféle értekezleteket, mert a szófecsérléssel eltöltött idő ugyancsak a munkájuk rovására megy.

A hatvanas évek elején, a termelőszövetkezeti szervezés után a megyei tanács elnöke kiadott egy olyan szóbeli utasítást, hogy az új szövetkezetek működéséért a községi tanács elnöke a felelős. A tanácselnöknek minden reggel, személyesen kellett ellenőriznie, hogy a tsz. sertéstelepen, szarvasmarha istállókban az állatok etetését előírásszerűen hajtják-e végre. Jóformán minden testületi ülésen ezt a témát kellett tárgyalni, és erről beszámolni.

Egy alkalommal megjelent a solymári tanácsházán Fekete Mihály megyei tanácselnök, és a tanácselnököt kereste. Mivel az nem volt jelen, engem kért meg, hogy menjek el vele a termelőszövetkezeti majorba, mert meg akarja szemlélni az állatállományt. Miután beültetett maga mellé a Volgájába, útközben megkérdezte, hogy a termelőszövetkezetnek mennyi malaca van. Azt válaszoltam, hogy a múlt héten mintegy 200 malacuk volt, de a mostani számot pontosan nem tudom megmondani. A válaszom teljesen megdöbbentette, hogy lehet az, hogy a tanácstitkár nem tudja, mennyi malaca van a szövetkezetnek?

A legközelebbi közös tanácselnöki és vb. titkári értekezleten mindenütt ismertették, hogy a megyei tanácselnök meggyőződött, pl. Solymáron arról, hogy a vb. titkár nem tudja fejből, hogy a termelőszövetkezetnek pontosan mennyi az állatállománya, vajon hogy mehet ilyen körülmények között ott a munka. Én meg azt gondoltam magamban, hogy a szövetkezetnek vannak fizetett vezetői, akiknek felelősségük a szövetkezetüket úgy vezetni, hogy gazdaságos legyen, és van egy saját ellenőrző bizottságuk, amelynek a feladata a vezetők és beosztottak munkájának ellenőrzése, és szükség esetén a felelősségre vonásra a javaslattétel. A megyei tanácselnöki poszt nem volt nyugdíjas állás, s a következő megyei tanácselnökök ideje alatt a tsz. vezetési feladatok, a tanácselnöki kézből lassan átcsúsztak a tsz. által választott vezetők kezébe, akik ezért kapták a fizetésüket.

Jellemző erre az időszakra, hogy a tanácsi testületi üléseken rendszeresen be kellett számolni a termelőszövetkezetek munkájáról, az eredményekről és problémákról. A községben lévő többtucatnyi feladat közül legalább a munka felét a termelőszövetkezettel való foglalkozás tette ki.

 

<< Vissza