100 éves borozó nyitása

 

Az elmúlt időszakban többen próbálkoztak Solymáron borkimérés nyitásával, de ezek nagy része csak rövid ideig működött. 1960-ban a Jóreménység Szőlőtermelő Szakszövetkezet bérbe vette a Pilisvörösvári utcai volt pincesor egyetlen épségben maradt présházát, Milbich József, József Attila utca 6 szám alatti lakostól. A környező terület azelőtt a Solymári Úrbéres Közbirtokosság tulajdona volt, de a társulat megszűnése után állami tulajdonba, és tanácsi kezelésbe került. A területen lévő pincék azonban magántulajdonban álltak, melyek közül csak ez az egy volt használható állapotban, és az előtte lévő présház masszív kőépület volt. A borkimérés vezetésével Sebestyén nevű embert bíztak meg.

Sebestyén úr, mikor az engedélyt kérte, ígéretet tett az épület felújítására és jó ellátást ígért. A helyszíni szemle során felvetődött, hogy a pincének valamilyen hangulatos nevet kellene adni, de erre nem volt elképzelése. Az épület előtt állva néztük a külsejét és a lehullott vakolat alatt látszott, hogy az ajtófélfa kőből van faragva, két monolit kőoszlop tetején egy harmadik feküdt keresztbe s azon bevésve a valamikori tulajdonos monogram betűi közzé, az építés évszáma, ami emlékezetem szerint Ezernyolcszázhatvan évet jelölt. Pont 100 évvel korábbi volt, mint a helyszíni szemle éve. Erre felhívtam a jelenlevők figyelmét és javasoltam, hogy nevezzük el Százéves borozónak. A javaslatot a tulajdonos is szívesen fogadta, mert még reklámfogásnak is jó volt a név.

A présház és a pince restaurálása után Sebestyén N. üzlete jól beindult, de később a bor minőségének romlása után, a törzsközönség elmaradozott. Ekkor a termelőszövetkezet vette át a borozót, mivel ott kívánta a saját termésű borát értékesíteni. Sebestyén engedélye csak a bor utcán át való árusítására vonatkozott, a KÖJÁL külön WC építését nem írta elő. De mert a termelőszövetkezet poharazót akart létesíteni, a vendégek részére már WC építésére is szükség volt, ezért a tanácstól a szomszédos területből bérelt ehhez szükséges részt. Később a majdani múzeum épületének a fejében elcserélte a borozó melletti lankás, kihasználatlan területet, és ott kerthelyiség létesítésébe fogott. A jelenlegi állapotot azonban nem a termelőszövetkezet építette ki, hanem Mátrai Márton, aki a tsz. -től megvette a pincét, azt belül is kibővítette, ízlésesen berendezte, majd odaillő, megfelelő kerthelyiséget és előírásszerű mosdóhelyiséget is létrehozott.

Mátrai Márton egy ideig működtette, zenés hellyé változtatta, majd a szomszédok tiltakozása miatt ő is továbbadta. A szomszédok azért tiltakoztak a borozó ellen, mert Mátrai Márton rendszeresen zenés estéket rendezett, ahol a jókedvre kerekedett vendégsereg hangoskodása a szomszédokat nagyon zavarta. A tulajdonosok azóta többször váltakoztak, de a egykori borozó különféle profilokkal, a nevének megtartásával ma is működik, a község lakóiból kialakult törzsközönség és az idelátogató idegenek megelégedésére.

 

<< Vissza