Kanadai nyárfa akció

 

Az ötvenes években épült Mohács környékén egy nagy cellulózé üzem, amely hivatva volt az ország papírszükségletének az ellátására. Ennek az üzemnek a majdani alapanyag ellátása érdekében országos akció indult, a kanadai nyárfa telepítésre, melyhez az állam ingyen adta a nyárfa suhángokat, amit csak el kellett ültetni. Ennek a fának ugyanis a nagyon gyors növekedése, s így rövid időn belül megfelelő alapanyagot biztosit az említett gyárnak

Solymáron már évek óta próbálkoztunk a Vasút-állomásra vezető gyalogjárda mellett fasort telepíteni. Ennek érdekében vásároltunk különféle facsemetéket, de az elültetés után ismeretlen kezek ezeket rendszeresen kettétörték. A tettesek soha nem kerültek elő.

Amikor a tehénkihajtás megszűnt, a tehenek delelőhelyéül szolgáló térség, a mai Takarékszövetkezet elött üresen maradt, a tanács elhatározta, hogy e nyárfa akció keretében ezt nyárfákkal fogjuk beültetni. Az elhatározást rövidesen tett is követte, s 1959 tavaszán, amikor a mintegy másfél méteres suhángok megérkeztek, a faültetési akcióba bevontuk az általános iskola nagyobb diákjait, akik segítettek a lyukak kiásásában és a faültetésben is. A fák a gondos ápolás, locsolás mellett jóformán mind megeredtek.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban féltettük a még vékony fácskák jövőjét. Egyszer arra felé menve észrevettem, hogy egy olyan 10 éven túli fiú az egyik fát a járda mellett marokra fogva irgalmatlanul rázza. Lassan közelítettem meg és a fülénél fogva, hogy ne tudjon elszaladni, az akkor sokat emlegetett “Makarenkói” módszerrel próbáltam ráhatni, megmagyarázva, hogy milyen kárt okoz ezzel mindenkinek, ha a fák tönkremennek, és sötét jövőt helyeztem számára kilátásba, ha ezt még egyszer meglátom. A nevelési kísérletem ugylátszík eredményes volt, mert azt többen is látták, és a fák mind megmaradtak.

A teret úgy fásítottuk, hogy az utak szegélyén és a tér körül ültettük a fákat, a közepét meg gyerekjátszótér céljára üresen hagytuk. Erre az üres térre akartuk később a búcsúi sokadalmat is költöztetni, mert a korábbi helyén, a Templomtéren már akadályozta a forgalmat. Azonban a fák növekedése és terebélyesedése olyan gyors volt, hogy pár év múlva búcsúi körhintát már nem is lehetett elhelyezni.

1981-ben azonban más problémák kezdtek jelentkezni. A fák óriásira nőttek. Szél esetén a mozgó törzsek gyökérzete is megmozdult, tönkretette a mellette lévő járdaszegélyeket. A mostani rendőrlakás elött egy fa gyökérzete, eltörte a vízvezeték csövet, két fa kiszáradt. A következő évben egy tavaszi szélvihar két fát ki is döntött. Ekkor kértük meg a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, hogy küldjön ki szakembert, aki a fákat meg tudja vizsgálni és az intézkedésre javaslatot tenni. A vizsgálat során megállapították, hogy ezek a fák már vágásérettek, a gyökérzetüket nyárfacincér támadta meg, ami a föld alatti részen a gyökérzetet fúrja meg, és az általa okozott sűrű járatok miatt tört el két fa, és a többi is életveszélyes. A sürgős kitermelésüket javasolták.

A kitermeléshez nem találtunk kivitelezőt, mert a magasra nőtt fák kitermelése, a szomszédos épületek, az ott átvezető villanyvezetékek és országút miatt, veszélyes, és szakértelmet kívánó munka volt. Végül egy teknővájó cég vállalkozott a munka elvégzésére, a fatörzsek ellenében, s így az a községnek pénzébe nem került. A megállapodás alapján a keletkezett kárért teljes egészében a kitermelő vállalat volt a felelős. Úgy állapodtunk meg, hogy a törzseket csak akkor szállíthatják el, amikor a keletkezett rőzsét már elvitték, és a terepet megtisztították. A fákat a talajszint alatt kellett elvágni, hogy felette a területet parkosítani lehessen. A cég a munkát valójában szakszerűen, minden hiba nélkül végezte el. De a letarolt terület szomorú képet mutatott. A kitermelést végző vállalat a fák ágait és a rőzsét, a jelentkező lakosságnak engedte át, ha azt felaprítják és elszállítják. Valójában a község lakossága körében az egész tűzifamennyiségnek akadt gazdája.

A megállapodást azonban mégsem sikerült szó szerint végrehajtani, mert a helyi pártbizottság utasítást adott - a közelgő november 7.-i ünnepre való tekintettel, a fatörzseknek a rőzsétől független azonnali elszállítására, amit a kitermelők készséggel vállaltak és végrehajtottak. A rőzse eltüntetésén a lakosság még vagy két hétig dolgozott.

Igaz, hogy ez eredeti nyárfaakcióval kapcsolatos terv nem valósult meg, a fák cellulózé vagy papír gyártását nem szolgálták.

A végrehajtott fakitermelés az akkori zöld mozgalom tagjainak az ellenkezésével találkozott, s komoly kritikát váltott ki. Megígértük, hogy nem kívánjuk a község e pontját tönkretenni, hanem a célnak jobban megfelelő módon fogjuk parkosítani, és jobb játszótérré kifejleszteni. Én azt hiszem, hogy ezt a célt sikerült elérni.

A teret a fák eltakarítása után, szakképzett kertész irányításával parkosítottuk úgy, hogy a közepén gyermekjátszóteret létesítettünk, különféle játszó objektumokkal, míg a szegélyen, nyírható örökzöld sövényt telepítettünk, hogy a gyerekeket a közeli utak közlekedésétől megvédjük. Ma a terület a község egyik leglátogatottabb parkja, illetve játszótere.

Rosszabb sorsuk volt a termelőszövetkezet által ültetett, a részükre átadott nagyobb mennyiségű kanadai nyárfának. Ugyanis ezeket a fákat az Aranypatak mindkét oldalán sorba ültették, Pilisszentívántol - Ürömig. E fák is szépen kihajtottak, de pár év múlva, amikor a termelőszövetkezet meliorációs (vízelvezetési) terve elkészült, a tervezők a patak rendezését, az Aranypatak szélesítését, szabályozását, a partjainak magasítását rendelték el, s ezért ezeket a fákat idő elött kivágták.

 

<< Vissza