Polgári védelem

Hivatali beosztásomnál fogva a helyi polgári védelem törzsparancsnoka - ha nem volt tanácselnök, a parancsnoka - voltam. E feladatkörben rendszeresen két - háromévente el kellett készíteni, vagy fel kellett újítani a polgári védelmi terveket. Ez a tevékenység sokirányú volt. Részben egy esetleges háború esetén a mentési feladatok, de esetleges kiterjedt, természeti csapások, földrengés, árvíz, tömegkatasztrófa stb. események során történő beavatkozás, mentés megszervezésére is. A tevékenység során különféle feladatok ellátására kellett embereket beosztani, azok kiképzését elvégezni, egyes feladatok felelőseit kijelölni, a teendőikre felkészíteni. Így például egészségügyi szakaszokat kellett felállítani és az ezekbe beosztott embereknek az elsősegélynyújtó tanfolyamokat, megszervezni.

A hidegháború időszakában meg kellett szervezni esetleges atomtámadások veszélye esetén, a budapesti lakosság kitelepítését, melynek során be volt osztva, hogy mely budapesti részek lakossága, melyik községbe kell, hogy távozzon. Ebben a feladatban Solymár továbbirányító helyként szerepelt, és meg kellett szervezni a helyi lakosságból azokat a szolgálatokat, amelyek nagytömegű ember mozgatásához szükségesek. Így az egészségügyi ellátás, élelmezés, irányítás, szállítás, higiéniai ellátás, idősek pihentetése, rendfenntartási stb. szervezetek létrehozását, az anyagi feltételek biztosítását.

Ezeket a tervezési feladatokat komoly beosztású, fontos emberek oktatták és az iránymutatásuk szerint kellett a különféle terveket elkészíteni, és szigorúan titkosan kezelni. Hogy ezek a tervek milyen fontosak és pontosak voltak, a következő példával kívánom illusztrálni:

Meg kellett becsülni egy esetleges atomtámadás veszélye esetén, a községben lévő raktárak, üzletek élelmiszer készletek sugárszennyezés elleni védelmének anyagszükségletét. Ez vonatkozott a termelőszövetkezet istállóinak és takarmánykészletének a műanyaggal való becsomagolására is. Amikor ezek a tervek elkészültek és járási összesítésre került sor, kiderült, hogy milyen horribilis összegbe kerülne ennek a végrehajtása. Ekkor kiadták az utasítást, hogy a terveket át kell dolgozni olyanformán, hogy az összegnek a századrészébe kerüljön ez a védekezési módszer, ami szinte nevetséges összeg volt a feladathoz képest.

A különféle katonai feladatok, pl. esetleges háború során az emberek bevonultatásának a megszervezése, a szállítás lebonyolítására, a hírszolgálat megszervezésére stb. is terveket kellett készíteni. Ezeknek a terveknek egy sarkalatos pontja volt az időbeni végrehajtás, amit egy bizonyos időponthoz, mondjuk egy “M” időhöz kellett időzíteni, ami tulajdonképpen a hadüzenet időpontja, vagy az ellenség támadásának az időpontját jelentette. Meg kellett tervezni, hogy ettől az időtől hány percen belül kell a községi vezetőknek a hivatali helyüket elfoglalniuk, hány percen belül kell felállítani a hírvivő csoportokat, eszközöket. Mennyi idő múlva kell elkezdeni a behívóparancsok kézbesítését, és a bevonulást mennyi időn belül kell végrehajtani. Ezt valahogy értelmesen és érthetően meg is lehetett tervezni. De voltak olyan terv feladatok is, hogy a bizonyos “M” időpont elött mit kell csinálni fél órával, mit fél nappal, vagy egy héttel, sőt nagyobb feladatokat / védekezési anyagok beszerzése, szükség óvóhelyek létesítése stb. / hány héttel vagy hónappal előbb kell végrehajtani. Ezekkel a tervekkel kapcsolatban csak egy kérdésem volt, amire még a mai napig is keresem a választ. Ha a Varsói Szerződéshez tartozó országok, ahova annakidején Magyarország is tartozott, nem fenyegettek senkit, és csak a védelemre rendezkedtek be, honnan tudhattuk, hogy mikor lesz az a bizonyos “M” időpont, amikor váratlanul meg fognak támadni bennünket, mikor kell e megtervezett feladatok elvégzését megkezdeni?