Aranykorona étterem létesítése

 

Solymárnak régi gondja volt, egy olyan étterem létrehozása, amelybe egy átutazó idegen is megfelelő ellátásban részesülhet, vagy nagyobb létszámú vendég elhelyezésére és ellátására volna lehetőség. Volt ugyan a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnak egy étterme a Mátyás király utcai volt Sarlós György féle vendéglőben, ezzel azonban többféle probléma volt. Így az étterem közelében semmiféle gépkocsi parkolási lehetőség nem volt, idegen tehát itt nem állhatott meg. A másik gond az étterem lezüllesztett állapota, ami a többszöri figyelmeztetés ellenére sem javult.

A probléma megoldása érdekében a sportpálya építése, illetve a lakótelep kialakítása idején elcseréltem a sportpálya és az országút között étterem létesítésére megfelelő területet, Milbich János solymári lakossal, akinek e telekért egy állami tulajdonban lévő Anna utcai telket adtuk cserébe.

Ez a sportpálya előtti terület nagyon kedvező volt egy megfelelő színvonalú étterem építésére, mert a sportpálya mellett megfelelő, autóbuszok parkolására is alkalmas terület volt.

Mivel a lakótelep is a sportpálya mellett volt, az itt lakók igényeinek a kielégítésére is megfelelt.

Elképzelésünk egy a Tsz által létesített piliscsabai Kopár csárdához hasonló vendéglátó-ipari egység létrehozása volt, amit a termelőszövetkezet először kedvezően fogadott, de időközben a gazdasági helyzete úgy alakult, hogy anyagilag az építést nem tudta vállalni. A területet ilyen célra felajánlottuk a Pilis-borosjenő és Vidéke Földműves szövetkezetnek is, de nekik sem volt lehetőségük a kért vendéglátó egység építésére. Az akkori időben még csak állami vagy szövetkezeti egység létesítésére lehetett gondolni, mert magán vendéglők létesítésének még nem volt meg a jogi lehetősége.

Amikor a hetvenes évek végén Mógor Béla járási Pártbizottsági titkár a művelődési házban a Pestmegyei Vendéglátóipari Vállalat presszó bérleti jogának megszüntetése iránt intézkedett, bejött a vállalat igazgatójával a pártbizottsághoz és a tanácshoz és kérte, hogy adjunk másik helyet a vállalatnak új üzemegység létrehozására. Ekkor felajánlottuk az említett sportpálya előtti területet étterem építése céljára, viszont megfelelő színvonalú egység létesítéséhez ragaszkodtunk.

A vállalat igazgatója kijelentette, hogy építésre nincsen lehetősége, de van a tulajdonában egy összerakható faház, amelyben egy vendéglátó egységet tudnának létesíteni, ha megengedjük ezen a helyen való felépítését. Pazsa Imre pártbizottsági titkárnak a javaslat tetszett, de én megkérdeztem, milyen profilú lenne ez a faházban kialakított vendéglő, mert kocsma létesítéséhez nem járulok hozzá, és faházban más egységet nem tudok elképzelni. Inkább nem kell a vállalat üzeme, és maradjon üres ez a telek addig, amíg Solymár község igényeinek megfelelő vállalkozó nem akad, aki ott egy megfelelő nívójú éttermet épít. A végén ehhez a véleményhez Pazsa Imre is csatlakozott és elutasítottuk a Pestmegyei Vendéglá-tóipari Vállalat ajánlatát.

Úgy 1982. évben lehetett, amikor bejött a hivatalomba Moldován István, akit gyerekkora óta ismertem, amikor a solymári Béke étteremben felszolgáló volt, és előadta, hogy a tanács segítségét kéri, mert Solymáron szeretne egy minden igényt kielégítő éttermet építeni. Tudtuk, hogy elvégezte a vendéglátóipari főiskolát, utána dolgozott a budapesti Hilton szállodában, majd Szentendre legnagyobb éttermének lett a vezetője, ahol az országban elsőnek hozott létre egy autós mozit, ami vonzotta a környék lakosságát. E referenciái bizalmat keltettek vele szemben. Ebben az időben már könnyebb volt a magán kezdeményezések támogatása, magán ipar és kereskedelmi engedélyek kiadása. Megbeszéltem az ügyet Bognár Lajos tanácselnökkel, és közösen elhatároztuk, hogy megvételre felajánljuk a sportpálya előtti területet Moldován Istvánnak , ha az általunk kért feltételeknek megfelelő éttermet hozna létre. Kértük, hogy mutassa be az építendő épület vázlat rajzát, költségvetését és igazolja, hogy a létesítéshez szükséges tőkével rendelkezik, illetve azt hitel formájában meg tudja szerezni.

Két hét múlva megjelent a tervezővel, bemutatta a mai épület vázlattervét, a belső berendezésének műszaki leírását, valamint reális költségbecslést a berendezéshez, majd igazolta, hogy mennyi pénzzel rendelkezik és milyen hitel garanciái vannak. Ezek után döntöttünk a területnek Moldován István r észére való eladásáról. Nevezett az építkezést gyorsan elkezdte és azt 1984. május elseje elött megnyitotta. Az ARANYKORONA étterem azóta olyan színvonalon működik, hogy messzi helyekről vonzza az igényes vendégeket, és alkalmas 100 vendég részére megfelelő, magas színvonalú igényeknek megfelelő rendezvények lebonyolítására. Az Aranykorona étterem árai a színvonalának megfelelően magasak, de ezt ma az azóta létesített féltucatnyi szolidabb nívójú vendéglő, a lakosság részére elérhetőbb áron, ellensúlyozza.

 

<< Vissza