Bevásárló központ terve

 

A pénzszerzésnek terület eladásával történő módját a Rozmaring MGTSZ a rendszerváltás után sem adta fel. Kérelemmel fordultak az Önkormányzathoz, hogy járuljon hozzá a Rozália téglagyár bevezető útjától, Budapest határáig terjedő, a Bécsi út és a vasút közötti területnek bevásárló központ létesítése céljára történő eladásához, amit az önkormányzat elutasított azzal, hogy azt majd a solymáriak fogják eladni, mert solymári terület. Egyébként, ez a terület mindig pilisborosjenői lakosok tulajdonát képezte, amíg be nem tagosították.

Ha 1991. évben ezen a területen épült volna egy bevásárlóközpont, az Solymárnak már sokszorosan meghozta volna adó formájában azt a hasznot, amit a tsz. kapott volna a földjéért. Egyébként a tsz. azért akarta eladni, mert erre a területre volt ráterhelve a 30 milliós adóssága, amit a területért kapott pénzből kifizetett volna. De nemcsak a községnek lett volna hasznos bevételi forrása ez a bevásárló központ, hanem a lakosságnak is kedvező lenne, mert nem kellene távoli helyekre utaznia nagyobb bevásárlásokra. Ezen a helyen viszont nemcsak solymári lakosok vásároltak volna, hanem Piliscsabától Ürömig és egész Óbuda lakossága is itt költötte volna el a pénzét, Solymár adóbevételét növelve. Viszont a távolság miatt, a solymári kereskedők forgalmát nem befolyásolta volna.

Abban az időben itt épült volna Budapest vonzáskörzetében az első nyugati típusú bevásárlóközpont. Solymár lakossága a nagyobb bevásárlásokat (ruha, cipő, értékesebb iparcikkek stb. Budapesten végezte, ahol parkolási problémákkal, és a távolsággal is meg kellett küzdeni, amit egy helyi ilyen intézménnyel el lehetett volna kerülni.

 

<< Vissza