Bontási tégla eladása
Seres István

Az 1919-es Tanácsköztársaság idején történt eseményről, a Pest megyei Levéltárban elfekvő képviselőtestületi ülési jegyzőkönyv alapján, a Solymár története és néprajza c. könyv 70 oldalán a következőket írtam: "1919. június 29.-i ülésen a munkástanács a község határában lévő romos téglagyárból bontási tégla eladása felől határozott, egyes építtetők megsegítése érdekében. 1000 db tégla árát 200 koronában, egy fuvar törött tégla árát 50 koronában állapították meg. Szeidler Mártont engedély nélküli téglaszállításért 50 koronára büntették. Schilling Antalnak, háza megépítésére 5000 téglát adtak el 1-2 évi hitelre."

Azóta hozzájutottam a Budapestvidéki Kőszénbánya R. T.- nek a Pestvidéki Törvényszékhez beadott keresetlevelének a másolatához, melyben a tégla elhordásáért pert indítottak. E szerint a történetet a Kőszénbánya RT a következőképpen adja elő:

"Solymár község területén egy 9 kis kamrából és egy 9 nagy kamrából álló mészégető kemencénk volt, amely pilisszentiváni bányaüzemünkhöz tartozott.

1919. július közepén értesültünk, hogy Solymár község direktóriuma a mészégetőnket szétszedette és az így nyert téglákat a község lakosai közt, kiárusította.

Vállalatunk brűsseli cég s így a volt külügyi népbiztosság rendelete értelmében sem volt szabad a községben fennforgott köztudomás szerint tulajdonunkat képező vagyontárgyat eltulajdonítani, s üzemképes mészégetőnket megsemmisíteni.

A tanácsköztársaságnak azok a szervei, illetve közegei tehát, akik a mészégető széthordását elrendelték, - valamint azok az egyének, akik ezt foganatosították, és akik a tudomásuk szerint idegen tulajdonból eredő téglákat potom áron megvásárolták, ezzel a jogellenes cselekedetükkel minket megkárosítottak és mészégetőnket eltulajdonítva, annak használatát lehetetlenné tették, ezzel okozott kárunkért egyetemlegesen felelősek.

Amint a megkezdett rombolásról értesültünk, az ellen 1919. július 19-én a községi direktóriumhoz intézett levelünkben tiltakoztunk, a további rombolás megszüntetését követeltük s kártérítési igényünket fenntartottuk. Tiltakozásunk eredménytelen maradt.

Az elhordott téglák száma becslésünk szerint mintegy 800,000 darab, azok akkori forgalmi ára darabonként l K. volt s így a téglák értékéből eredő kárunk összege mintegy 800,000 K. (Becslésem szerint a perelt téglamennyiség mintegy 40 akkori lakóház építésére volt elegendő. A szerző megjegyzése )

Ennek a kárösszegnek megállapításánál a mészégető újból való felépítéséhez szükséges egyéb anyagok ára és munkabérek nincsenek számításba véve.

A mészégető a rombolás idejében nem volt üzemben; de azt a rombolás miatt és az anyagok beszerzésének lehetetlensége okából a diktatúra megszűnése után sem helyezhettük mindmáig üzembe. Ez által tetemes további kárunk merült fel.

A szóban forgó létesítmények beszerzési értéke leltárunk szerint 72,419 belga franc 96 centime volt, ami a jelenlegi árfolyam különbözet alapul vétele mellett legalább a negyvenszeres értéknek, vagyis 2,896,798 belga franc 40 centimének felel meg.

Az itt fel nem számított kárainknak külön úton leendő érvényesítését akkora tartjuk fenn, amikor módunkban lesz azokat számszerűleg megállapítani.

A károsító cselekményt elrendelő direktórium tagjai voltak: Kopp Márton, Taller János, Schlatz-müller András, Hellebrandt Mátyás, Binder Tamás, Judt Mátyás és Eschler József solymári lakosok "

A keresetlevélben felsorolnak 78 solymári lakost, akik a mészégető szétbontásában és a téglák elhordásában részt vettek . A Budapestvidéki Kőszénbánya RT. 72, 419 belga franc 96 centime, vagy 2.896,798 korona 40 fillér tőke, ennek 1919 augusztus l-től járó 5 % kamatai és a perköltségek valamint illeték megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni.

A kérdéses mészégető a vasútvonal déli oldalán, közvetlenül a szénbánya iparvágányának az elágazása előtti területen volt, ahol a romos terület még sokáig látszott. Hogy a pernek mi volt a kimenetele, arról nincsen tudomásom.

Nem valószínű, hogy a perelt kártérítési összeget a bíróság megítélte. Elképzelhető, hogy a tulajdonos a kemencét már régebben leállíthatta, és az valószínűleg nagyon elhanyagolt állapotban lehetett. Hiszen, ha a gyár működőképes állapotban lett volna, akkor nem került volna sor Szeidler Márton megbüntetésére, aki korábban engedély nélkül már szállított onnan téglát.

Egyébként a belga tulajdonosnak a Budapest-vidéki Kőszénbánya RT. - vel később már komolyabb problémája volt. Ez volt ugyanis a Pilisvörösvári és a Pilisszentiván és Solymár közötti un, solymári bányának az elnevezése. A kérdéses bányákat 1939-ben vízbetörés miatt leállították. Akkoriban az a szóbeszéd járta, hogy szabotázs történhetett a tulajdonos részéről, mert nem akarták, hogy a belga tulajdonú bánya német kézre kerüljön (akkor szállta meg Németország Belgiumot) azért árasztották el vízzel, hogy a háború utáni időkre megmentsék. A háború után azonban a bányákat Magyarországon államosították, s így ilyenformán a belgáknak itt már sok keresnivalójuk nem volt.

A háború után a solymári aknát pár évig, még újból üzembe helyezték, azonban a pilisvörösvári bánya, amely nagyobb volt és jobb minőségű szenet adott, még a mai napon is víz alatt áll.