AZ EGYHÁZI ÜNNEPEK ÜNNEPLÉSE
Újév napján jókor reggel a fiúk elindultak a keresztszülőkhöz és a rokonokhoz, a lányos házakhoz újévi köszöntő verset mondani. A felköszöntött családok a kicsiket aprópénzzel, a nagyokat borral jutalmazták meg. /6/270/
Háromkirályok ünnepe / I. 6. / Ezen a napon a három királynak öltözött fiúk felkeresték a rokonokat, ismerőket és elénekelték a Háromkirályok énekét. Ezen a napon a templomban vizet, sót és krétát szentelnek, ebből visznek haza a hívek egész évre valót. A hazatérésük után felírják a házra a három király nevének kezdőbetűjét: G M B. /1,6 / 270 /
Gyertyaszentelő / II. 6./ Ezen a napon szentelik meg a templomban az egész évre való gyertyákat, amelyeket otthon a különféle alkalmakkor / házi oltárnál, első áldozásnál, ravatalnál / egész évben használtak. Ezen a napon, a szentmisén adja a pap a híveknek az un. Balázs áldást, amit két X alakban összekötött égő gyertyával az eléje járuló hívek nyaka elé tartva oszt ki, hogy a torokbántalmaktól megóvja őket. /6/271 o. /
Az előző évi virágvasárnapi szentelt barka elégetéséből származó hamuval, a pap keresztet rajzolt az eléje térdeplő hívek homlokára, a bűnbánat és a mulandóság jeleként. / 6/272 /
Ezen a napon a fiatalok az előzőleg megszedett és a pincékben hűvös helyen tárolt barkakötegeket, szalaggal átkötve elviszik a templomba, ahol a pap megszenteli azokat. Néhol a nagyobb fiukat kérik fel a szomszédok és ismerősök, hogy vigyék el a barkájukat szentelésre a templomba, s ezért utána zsebpénzt kapnak. Délután, főleg a háziasszonyok elviszik a szentelt barkákat a temetőbe a hozzátartozók sírjára. Nem felejtenek el barkát tenni az útba eső (A Puck ház kerítése melletti) Szent Vendel, a parasztok és állatok védőszentje emlékművéhez sem. A gazdák elvisznek egy-egy szál barkát a közel levő földjükre, szőlőbe, gyümölcsösbe, valamint az istállóba is tesznek. A leglényegesebb azonban a ház bejáratánál az ajtó fölött egy szál szentelt barka elhelyezése, hogy a ház népe is részesüljön az áldásból. /.6/272/
Ezen a napon, Solymáron is elnémulnak a harangok a gyász jeléül. Csak kereplővel hívják a híveket a különféle alkalmakra. Az orgona sem szólal meg a feltámadásig. /6/272 /
Hajnali 5 órakor elindulnak az asszonyok némán, bekopognak egymáshoz, és együtt mennek a Kálváriáig, végig imádkozzák a 14 stációt és éppen Úrangyalára, végére érnek. Ekkor hazaindulnak főzni. Ezen a napon sós vízben főtt babot esznek kemény tojással. Ezen a napon háromszor szabad csak étkezni és csak egyszer szabad, jóllakni. A nagymama reggel és este csak sósvízbe áztatott kenyeret evett. /1/ Nagypénteken a templom ajtó melletti jobboldali un. Keresztelő kápolnában rendezték be a Szentsírt, ahol az oltár alja volt kiképezve a sír céljára, melyben e halott Jézus szobra feküdt. A szentsír elött éjjel-nappal őrség állt, melyen fehérruhás Mária-lányok az egyik oldalon, a másik oldalon egyenruhába öltözött leventék álltak, félórás váltással, díszőrséget.
Este 6 órára a feltámadási körmenetre gyülekeztek a hívek a virágokkal szépen feldíszített templomban. Orgona kísérettel énekelték feltámadási éneküket anyanyelvükön. A szabadban zenekari kíséret mellett folytatták az éneklést. A körmenet rendje megszabott volt. Elől vitték a keresztet a ministránsok. Mellettük két oldalt férfiak piros zászlókat vittek. A menet közepén a pap vitte az oltáriszentséget, mellette kétoldalt fehér zászlókat vittek, mögötte zöld színű zászlót. A ministránsok után a gyerekek mentek, jobb oldalon a fiuk, baloldalon a lányok. Ezután következett a zenekar, majd a nagyobb lányok, fiúk, leghátul az egyházi képviselők és a legidősebbek. A húsvéti sonkát ekkora megfőzték az asszonyok és a körmenet után volt szabad enni belőle /általában krumpli-salátával. /
Ezen a szentmisén mindenki résztvett a szentáldozáson. A férfiak részére külön mise volt hajnalban, ahol mindenki megáldozott. Ekkor általában zenekari kísérettel tartották a nagymisét. Reggel a gyerekek ajándékot vittek a keresztszüleik gyermekeinek / Mézeskalácsot, almát, narancsot, piros tojást stb. /. A keresztszülők hasonló ajándékkal viszonozták a kedvességet.
Itt is szokás volt és ma is még él a locsolkodás hagyománya, de a vödrök helyett ma már itt is kölnivízzel locsolják meg a fiuk, férfiak a lány, asszonyismerőseiket, rokonaikat. A lányok festenek piros tojást, de itt nem írják meg, csak éppen pirosítják. 1862. évben húsvét hétfőjén tűzvész volt a falúban és ezért sok évig tilos volt bált rendezni, de már elfelejtették a tragédiát és rendszeresek a kétnapi locsoló bálok. / a tilalom 1937-ig tartott. /
Ezen a napon megérkeznek a fecskék. Ekkor a gyerekek várják a fecskék érkezését, mert úgy mondják, aki fecskét lát, szerencséje lesz. A gyerekek meghemperednek a földön, és pénzt keresnek. A felnőttek pedig segítenek, hogy találjanak is. /6/273/
Márk napján a falu búzaszentelési körmenetet tartott. A reggeli mise után a pap egyik határmenti kereszthez, vagy kápolnához vezette a híveket, amely mellett abban az évben búzavetés volt és beszentelte a búzát. Ebből a szentelt búzából mindenki vitt haza egy maroknyival az állatainak, hogy azok is részesedjenek az áldásból. / 6./273/
Ezen a napon a lányos házak kapujába a legények szépen feldíszített májusfát állítottak. Egyéb huncutságok iy estek, a vidám legények kapukat,, cégtáblákat cseréltek el ezen az éjszakán. /6/273/ /Hogy a májusfa mit jelképez? Életörömöt, tavaszi újjászületést. De mit jelképezett a cserebere? Erre már nem derült fény. /
Áldozócsütörtök előtt három nappal a jó termésért imádkoztak a hívek, és a processzió kiment a határba, minden évben egy másik irányba a keresztig. A pap megáldotta a vetést.
Áldozócsütörtök Akkor voltak a kisgyermekek első áldozók. A kislányok fehér népviseletben, a kisfiúk is fehér ünneplőben, a lányok fején mirtuszkoszorú, a fiuk szíve fölött piciny mirtuszkoszorú, a lányok kezében virágcsokorral díszített gyertya. A gyerekek az iskolában gyülekeztek, majd a pap és a tanító kísérte át őket a templomba a szülők és keresztszülők, a rokonság figyelő tekintete előtt. Az áldozás után az éhes kis csapatot a pap megvendégelte tejjel és kaláccsal. / 6/273./ A gyermekek gyertyája Krisztus jelkép, koszorújuk az éghez tartozás szimbóluma. / 4/77/
Ha püspök jött a gyermekeket bérmálni, akkor a község lakossága hat szépen feldíszített fehér lóval fogadta a község határában. Ezt a szokást sokáig megtartották, még 1919-20.-ban is, amikor a püspök már autóval érkezett. A háború előtti időkben a püspököt a Templom téri kereszt mellett felállított zöld gallyakból és virágokból készített diadalkapu előtt fogadták. A bérmálás napjára a templomot szépen feldíszítették, ismét virág-girlandokkal. A girlandokat bukszusból és virágcsokrokból készítették, melyet felakasztottak a templom bejárata fölé. A püspököt először az egyházközségi tanács egy tagja köszöntötte, majd kijött a pap a ministránsokkal és ünnepélyesen átadta a templom kulcsát. Ilyenkor kitették a sárga-fehér egyházi zászlót. Bérmáláskor a csokrokat kerti virágokból kötötték. Mindenki igyekezett kertjében szép virágokat nevelni, hogy az ünnepi alkalmakra jusson belőle. /2/ /Néhány kerti virág szimbolikus jelentése: Nárcisz - a Paradicsom virága; Nőszirom - Mária szimbóluma; Szegfű - a passió, Krisztus kereszthalála szimbóluma. / 4/235/
A templom feldíszítése a hívek feladata volt. A katolikus lakosságnak szinte minden tagja résztvett a mezei virágok szedésében. Ez az ünnep pünkösd utáni második csütörtökre esik, ezért ilyenkor már a hét elején megkezdték a gyerekek a virágszedést, a fiatalasszonyok vezetésével. A visszaemlékező a koszorúkötést édesanyjától és a szomszédjukban lakó virágkötő asszonytól tanulta, akit Máriaházi Annának hívtak. Máriaházi Anna fiatal korában ugyancsak a szomszédasszonyától tanulta a koszorú kötését. Öt Fuchsné Winkhardt Máriának nevezték. Igy ez a hagyomány már több mint 100 éves. A visszaemlékező akkor négy gyermekes fiatalasszony volt, s amikor a szomszédnője segíteni hívta, a gyermekeit lefektette és átment koszorút kötni több lánnyal, asszonnyal együtt, de ügyes keze miatt leggyakrabban őt hívták. A koszorúk és virágdíszek az egyházi ünnepek alkalmával készültek leginkább. Akkoriban a virágkötő háza alatt hatalmas pince húzódott, amely nyáron is mindig hűvös volt. Itt tárolták a koszorúkat az ünnep napjáig. Az Úrnapi körmenethez és a templom díszítéséhez legalább 24 kis koszorút kellett fonni. Ezeket a koszorúkat többnyire egy egyszerű kis sárga virágból készítették, melynek sváb neve: Kullkraut. / A Varjúhájfélék családjába tartozó - Crassulaecea - ötszirmú kis sárga virága hosszú indák végén fejlődik, indás száránál fogva könnyen fonható. Az elkészült koszorút kis tál vízbe helyezve a virágok másnapra felállnak. Az ünnep után falra akasztva száraz virágként egész évben szépen díszlik. / Koszorút tettek az oltári szentség, a balzsam, a hat gyertya, a hat lámpa köré, a baldachin tartó oszlopainak négy rézcsúcsára. A koszorúk mellé csokrokat is kötöttek, amelyeket széles piros selyemszalaggal kötöttek a díszítendő tárgyhoz. Régen ezeket a csokrokat kilenc féle mezi virágból kötötték. Az emlékezet szerint ezek a virágok a következők voltak: 1. Búzavirág - Hegyi búzavirág - Céntaurea mondana -V-IX, hó. 2. Margaréta - Réti margitvirág – Chrycanthe-mum leucanthemum - V-X. hó. 3. Kamilla - Orvosi székfű - Matricaria camomilla V-VIII.hó. 4. Pitypang - Pongyola pitypang - Taraxacum officionale - IV-VI.hó. 5. Szarkaláb - mezei szarkaláb - Consolida regalia - V-IX. hó. 6. Szegfű - mezei szegfű -Dianthus deltoides - VI-VIII hó. 7. Törökszegfű - Barátszegfű - Dianthus carthusianorum VI-IX hó. 8. Vasvirág - Vastövű imola - Centaurea scabiosa - VII-VIII. hó. Helyette valószínűbb a Réti imola - Centaurea jacea - VI-IX. hó 9. Vérehulló fecskefű - Chelidonium maius - IV-X. hó. Említést tettek az asszonyok egy csodaszép fehér vagy rózsaszínű virágról, amelyet hajnali 3 órakor kellett szedni az erdő szélén, de ez csak egy pár óráig volt szép. Ha nem hajnalban keresték, meg sem találták. Talán valami erdei mályvaféle lehetett. A népi hiedelem szerint a Kullkrautból font szentelt koszorúból nagy vihar idején egy picit le kell morzsolni és szentelt gyertyát gyújtva, abban elégetni, s közben imádkozni a vihar elmúlásáéért, a baj elhárításáért. Amikor a vadvirágokat szedik, nem mindig sikerül ugyanolyan virágokat találni, ilyenkor eltérnek a felsoroltaktól, de mindig kilenc féle virágból kötik a csokrokat. / A jelképtár szerint a 9-es szám a következőket jelentheti: Atya - Fiú - Szentlélek Múlt - Jelen - Jövő Atya - Anya. -. Gyermek / Ezen kívül fontos szám, mert a gyermek is kilenc hónapig fejlődik édesanyja méhében. A virágkötő asszony szerint azért is fontos, mert nagy bajban is kilencedet kell imádkozni. A felsorolt virágok közül a jelképtár megemlíti a következőket: Kamilla - Mária lelki gyógyító ereje; Pitypang - Mária és Krisztus szimbóluma; Szarkaláb és Vérehulló fecskefű - a lelki vakságból kigyógyító erők. / 4/235/
Mivel a körmenet majdnem az egész falút körbejárta, ezért az útvonal mentén, mindenki feldíszítette a saját kerítését is zöld ágakkal. Többnyire bükkfa gallyakat vágtak a közeli erdőben. Az ágakat meglocsolták, hogy soká frissek maradjanak. Az úttest közepét felszórták fehér sóderrel, és erre terítették a zöld gyepből és virágszirmokból álló virágszőnyeget a körmenet ereklyevivői számára. A virágszőnyeget permetezővel locsolták, hogy sokáig friss maradjon. A körmenet rendje a húsvétihoz hasonló volt, de most sokkal hosszabb útvonalon haladt végig. A falunak valaha volt négy kis kápolnája a négy égtáj felé: 1. Hősök u. 17 előtt; 2. Mátyás király u. 41 előtt; 3. Mátyás király u. 28 előtt; 4. József Attila u. 27 előtt. Régen, a második világháború végéig az úrnapi körmenet útvonala a templomból kiindulva a Marcibányi utca, a Hősök utca a Mátyás király utca, a József Attila utca, majd a Dózsa György utcán át visszatérve a templomig tartott. A lakosság ezt az egész útvonalat díszítette fel, zöld gallyakkal övezve, a közepén színes sóderból, azon ugyancsak más színnel kirakott egyházi jelképekből, virágból, és virág szegélyekkel ellátott szőnyeggel, az oltáriszentséget vivő pap részére. A körmenet útvonalát teljes szélességben felszecskázott frissen vágott fűvel, és virágszirmokkal szórták tele. Az útvonal valamennyi ablakába szentek szobrait, égő gyertyákat és virágcsokrokat raktak ki. Erre az alkalomra valamennyi házat frissen fehérre meszelték. 1945-ben az úrnapi körmenet a templom körüli útvonalra szorítkozott, majd az iskola bővítése után, amikor a templom és az iskola közötti kocsiút megszüntetésre került, alakult ki a jelenlegi, az egész Templom teret szegélyező útvonalra. Mivel ezen a rövidített útvonalon kápolnák nincsenek, itt zöld gallyakból és virágokból készítenek évente alkalmi kápolnákat. Ezeket a kápolnákat a régi kápolnák tulajdonosai, illetve azok utódai vagy rokonai készítik. Az 1950-es években ezeket a régi útvonalban lévő kápolnákat lebontották, mivel az utcarendezést akadályozták. A háziak is kötöttek kis koszorúkat mezei virágokból, legtöbbször Kullkrautból, a kápolna fölött egy rúdra felakasztották, néha 40 - 50 darabot is. A körmenet megállt a kápolna előtt, s a pap ezeket a koszorúkat megszentelte. A messzi idegenből jött rokonság, az ismerősök, jó barátok délután kérhettek ezekből a koszorúkból és hazavihették ajtajuk fölé, vagy istállójuk ajtaja fölé. A nép hite szerint ezeknek a koszorúknak betegség-, baj elhárító szerepük van. Persze ilyen kis koszorút mindenki készített odahaza, aki a körmenetben résztvett. Mert főleg az asszonyok 4-5 koszorút vittek a körmenetre, amit aztán odahaza a házban, istállóban, valamint más megbecsült helyen elhelyeztek. Régen a kis koszorúkat fonták, nagyokat raffiával, spárgával kötötték össze. Ma rézdrótot használnak. Már nincs rafia. Bebizonyosodott, hogy az egészséges növényeknek, terméseknek “pozitív sugárzása” van, ami betegségmegelőző.
Május utolsó vasárnapján a falu népe kegyelettel emlékezik meg az első és a második világháborúban elesett katonáiról és polgári áldozatairól, akiknek emlékműve a templom előtt a Templom téren áll. Talapzatára rávésték az elesettek névsorát. Az első világháború alatt a községnek 3300 lakosa volt, ebből behívtak 525 férfit, akik közül elesett 64 személy. 14 hadiözvegyet és 57 hadiárvát hagyva hátra maguk után. / 6/68,81,82./ A második világháború után 60 család gyászolta a fronton elesett hozzátartozóit. Az itthoni bombázások és egyéb háborús események következtében is haltak meg emberek védtelen polgári áldozatként. /6/ Ezen a napon mindnyájukra emlékezik a község. A régi hagyomány szerint a község hivatalos szervei koszorúkat rendeltek a virágkötő asszonytól, aki ezt az ünnep napjára elkészítette. Ezen kívül a saját nevében is készített egy háromsoros virágkoszorút, amelyet még az ünnep megkezdése előtt felerősített az emlékműre. Az ünnep reggelén a segítő lányok, asszonyok felvitték a koszorúkat a községházára. Ott már egybegyűltek a helyi képviseleti szervek vezetői. A koszorúkat a községházáról induló menetben 4-4 fehérruhás, mirtuszkoszorús lány vitte fel a Templomtérre, az emlékűmhöz. A templomban jelképes ravatal állt az összes elesettek emlékére, akik gyászszertartás nélkül, idegen földben eltemetve nyugszanak. A pap szentmisét tartott, ezután az egyesületek nevében felkért szép beszédű szónok, néha egy szép szavú parasztember ünnepi beszédet mondott. A helybeli fúvószenekarok hangversenyt adtak. A koszorúkat az előre felkért koszorúzok, helyezték az emlékmű talapzatára, majd az ünnepség lezárásaként, odaillő katonaindulók hangja mellett, a levente ifjúság díszlépésben elvonult a megjelent vendégek előtt. Az ünnepség végeztével a vendéglősök borral kínálták meg a zenészeket. / 2,6/275,280./
Szokás volt augusztus 15-én a közeli Mária-remetére menni processzióval. A solymári lányok nép-viselete és szép éneke másoknak is szép élményt nyújtott. Minden évben, szeptember 12.-én tartották és ma is tartják a solymári búcsút, a solymári templom védőszentjének, Szűz Máriának a tiszteletére. Általában szeptember második vasárnapján tartják. Az egész falut nagytakarítják erre az alkalomra. Olyasféle sütés - főzés előzi meg, mint Húsvétkor. A messze élő rokonok, családtagok is hazatérnek erre az ünnepre. Az ünnep a nagymisével veszi kezdetét. Az ötvenes évek előtt a templomtól a mai Királyi morzsák pékségig lévő területen, valamint a Mátyás király utcai kanyarban, a mai Sebes élelmiszerüzlet terek megteltek vásározókkal, körhintásokkal, mindenféle szórakoztató események és rendezvényeknek helyet nyújtva, főleg a gyerekek, a helybelieknek és az ideérkezőknek jó időtöltést biztosítva. A forgalom növekedésével ezeken a helyeken a búcsúi sokadalom helyeket meg kellett szüntetni, s az jelenleg a sportpálya előtti téren van. Délután veszi kezdetét a búcsú bál, amelyre minden épkézláb ember igyekszik elmenni. Régen ez az ünnep három napos volt. Manapság inkább csak két napos. Egykor elég volt a Templom tér területe erre a célra. Ma már a Sportcsarnokban és sportpályán rendezik meg és tavaly már tűzijáték is volt. Régen Szent Vendel napján processzió ment Péliföldszentkeresztre. A családok elemózsiáját fedeles kosárban lovas szekerek vitték. A családok baráti közösségek együtt mentek énekelve. Néha két napos volt ez a processzió, a hajnali misét ott tartották, majd indultak vissza. Szent Vendel az állatok védőszentje, állataik, jószágaik egészsége érdekében az ő közbenjárásáért könyörögtek. /2/
Erre az alkalomra minden család maga készítette el a koszorúit szerettei sírjára. A koszorúkötő asszony néha 20 - 30 koszorút is kötött, egész rúddal vitte ki a temetőbe, hogy rég elhunyt szerettei, ismerősei sírját feldíszítse. Ezeket a koszorúkat soha nem pénzért készítette. Megemlítendő azonban, hogy Solymáron nemcsak egy koszorúkötő működött, hanem többen is végezték ezt a munkát. Különösen nagyobb temetéseknél a sok megrendelést egy ember nem is tudta volna elvégezni. Tulajdonképpen majdnem minden háziasszony értett a koszorúkötéshez, amit halottak napján be is bizonyítottak, mert a kertjükben nevelt krizantémból és örökzöldekből valamennyi hozzátartozó és rokon sírjára kötöttek koszorút, s így egy- egy sírra néha 5-6 koszorú is került. A halottak napját megelőző Mindszentek ünnepe, a Húsvét vasárnaphoz hasonlóan a gyermekek ünnepe is. Ezen a napon a keresztszülők ugyancsak ajándékcsomagot küldenek a keresztgyermekeknek, melyben mézeskalács, fonott kalács, csokoládé, narancs (A háború alatt, mivel narancsot nem lehetett kapni, szép nagy alma) volt. Az ajándékot a keresztanya vitte a keresztgyerekeknek, ünneplőbe öltözve, kendőbe csomagolva. Persze, ha neki is volt már gyermeke, hazafelé vihette az ő gyermekének készített ajándékcsomagot. Húsvétkor, az előre megbeszélt terv szerint a másik keresztanya került sorra a küldetés végrehajtásánál. Ha a keresztgyerekek már nagyobbak voltak, úgy az ajándékot már ők vihették és hozhatták. A szokás jelentőségéhez megemlítendő, hogy Húsvét és Mindenszentek előtti vasárnapon, a Templom téren mézeskalácsosok ütöttek sátrat, ahol meg le-hetet venni az eljövendő ajándékozáshoz szükséges mézeskalács csomagokat, csokoládét és egyéb édességet. A november 1.-i Mindszentet követő napon ünneplik a halottak napját. Ebből az alkalomból helyezik el a szeretteik sírján, a legtöbbször maguk termelte virágokból (főleg krizantémból) készített koszorúkat. E szokások az idők folyamán erősen változtak. Régen évközben ritkábban vittek friss virágot a sírokra a hozzátartozók. Az idők múlásával azonban most már jóformán az egész évben, rendszeresen vannak friss virágok a legtöbb síron. A koszorúk készítése is szűnőben van, inkább nemesített, virágházakban nevelt, erre az időpontra időzítetten nyíló fehér vagy sárga krizantém, vágott virágot helyeznek el a sírokon, ami a temetőt egyöntetűvé teszik. Ez alkalommal általában mécseseket, vagy gyertyát gyújtanak az emberek szeretteik sírján, és résztvesznek az ilyenkor a temetőben rendezendő, a halottakról megemlékező ájtatosságon. |