KARÁCSONYI SZOKÁSOK

Betlehemezés, Szent Család, Angyaljárás

Ezt december elejétől kezdték a fiúk megrendezni és Karácsony estéig tartott. 8 - 10 fiú járta énekelve a falút betlehemet hordozva házról - házra. A karácsonyi történet eléneklése után kapott aprópénzt elosztották.

Karácsony előtt kilenc nappal kezdődött el az a játék, hogy “Szállást keres a Szent Család”. Kilenc napon keresztül minden nap egy másik családhoz vitték el a Szent Családot ábrázoló szentképet. Esténként a képet vivők együtt imádkoztak a családdal, miközben a kép mellett két gyertyát gyújtottak.

Karácsony délutánján két órakor indult egy kis leánycsapat egy fiúval, Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Angyaloknak öltözve. Nekik nem volt Betlehemük, csak egy kis bölcsőjük, egy kis babával. Ez jelképezte a kis Jézust. Betértek minden kisgyermekes házba. Eljátszották a kis Jézus születését. Karácsonyi énekeket énekeltek. A szülők már a ház előtt várták őket és tájékoztatást adtak a gyerekek magaviseletéről, jóságáról, rosszasságáról. Az Angyalok vitték az apai segítséggel a karácsonyfát és adták oda a gyermekeknek az ajándékokat, de előtte kikérdezték őket: “tudsz-e imádkozni? Tudnál egy szép verset mondani?” Meghallgatták a gyerekek válaszát, ha rosszasságaik voltak, egy kis virgácsot hagytak a háznál figyelmeztetésképpen. Ezután elköszöntek és továbbmentek. A többi szülő pedig figyelte az ablakból, mikor érnek hozzájuk, hogy behívhassák őket. /1/

Szokásban volt Advent első vasárnapján, egy tányérban lévő földbe búzát vetni, amely kikelt és karácsonyra mintegy 10 – 15 magasra nőtt. Ennek a tányérnak a közepébe tettek egy vastag pohárban olajmécsest, amit karácsonykor gyújtottak meg és az ünnepek alatt a szobában lévő “házioltáron” tartottak. A karácsonyi ünnepek után a fiatal búzaszálakat levágták és a háziállatok között, szétosztották.

Aprószentek

Karácsony után, aprószentek ünnepén a kapott kis virgáccsal a kisfiúk megvesszőzték a rokonaikat, hozzátartozóikat. Három vesszőcsapás közben mondták: “Frisch und Kszund!” = Frisch und Gesund! Afféle “Frissességet, jó egészséget!” / A finn szaunákban a nyírfavessző virgács ma is használt egészségvédő eszköz. / / 1, 6 /286. o. / Ez alkalomból is aprópénz járt a gyerekeknek.

Szilveszter

Az óév búcsúztatása a Hálaadó Szentmisével veszi kezdetét. A régi solymári ünnep énekeit énekelték egykor sváb nyelven. Ezt hiába fordítják le németre, még kevésbé magyarra. Már nem az igazi, mert nem kelti fel bennük azokat az érzéseket, amelyeket az eredeti dalok felkeltettek. Ezen a misén számadást adnak a születettekről, a házasságot kötöttekről elhunytakról.

Kezdetét veszi a vidám mulatozás, és éjfélkor felhangzik a “Das Jahr ist vergangen.....” kezdetű ének. / 6/287. o. /

Az éneklés hagyománya

Solymár népe dalos. Nincs olyan család, akinek egy-két tagja ne énekelne valamelyik helyi kórusban. Egyszer egy helyi építőanyag kereskedőhöz mentem vásárolni, édesanyja elmagyarázta, hogy hol, melyik ház pincéjében találom meg a fiát. Névnapi köszöntőt tartottak a barátai és vidám poharazgatás mellett daloltak olyan szépen, hogy bármelyik színház felléptethette volna őket próba nélkül. Mindez spontán összejövetel volt. Hagyományos sváb dalaikat éneklik. Minden alkalmat megragadnak, hogy énekeljenek. Ők már nem is anyanyelvükben, hanem a dalaikban élnek.

A művelődési Ház otthont ad a Gyermek-, Női-, Hagyományőrző Asszony-, Férfi-, Vegyes Kórusnak. A hagyományos solymári dalok gyűjtését Kelemen Istvánné énektanár végezte és végzi 1940-től, idehelyezésétől mind a mai napig.

E dalok gyűjteményének első kötetét sikerült alapítvány támogatásával kiadni sváb és német nyelven. Ezek a dalok éltek minden solymári ember lelkében, hiszen nagyanyjuk énekelte a bölcsőjük felett. A nagyobb ünnepi alkalmakon a Művelődési Házban rendezett hangversenyek hallgatói közt ott vannak az ünnepekre hazalátogató kitelepített svábok is. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a Hagyományőrző Asszonykórus énekének hallgatása közben egy idős úr szeméből patakzani kezdett a könny, ekkor értettem meg először a sváb nyelvet anélkül, hogy valójában megtanultam volna. A dallam, az archaikus stílus, az őszinte emberi érzések kiáradása élteti őket mind a mai napig.

Ennek a hatalmas gyűjteménynek az 500 oldalas kötet csak az első része. Fejezetei a bölcsődaloktól, gyermektáncokon át a karácsonyi énekekig, felöleli a szerelmes dalokat, házasság köszöntőket, a búcsúdalokat, katona és vadászdalokat, balladákat, legendákat. / E gyűjtemény tartalmaz sok Németországban már ismeretlen dalt is. /

Ők azt tartják magukról, hogy ők a magyar németek, és ez igaz.

Felhasznált irodalom és adatközlők

1./ Milbich Jánosné Tallér Mária / Adatközlő /

2./ Zwickl Györgyné Jóhn Mária / Adatközlő /

3./ Cservenyi Magdolna IV. éves történelem-szakos hallgató szakdolgozata / Azóta már tanár. /

4./ Hoppál Mihály, Jankovich Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár.

5./ Margarethe Kelemen: Liedgut des Ungardeutschen Dorfes Schaumar - Helytörténeti Alapítvány 1995. Solymár.

6./ Seres István: Solymár története és néprajza - Helytörténeti Alapítvány 1993. - Solymár.

7./ Dr. Jablonkay István a Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója - a gyűjtemény ismertetésével, tanácsaival.