Természetes források

A községben az emberek beavatkozásáig több természetes, iható, tisztavizű forrás fakadt, ami főleg a mezőgazdasággal foglalkozóknak, a földjükhöz közel lévén, tiszta, friss ivóvizet adott, s így azt nem kellett otthonról vinniük.

A legjelentősebb állandó források voltak:

1.) Törökkútforrás. Ez már a római korban ismert volt, annakidején építették ki, és erre alapították a vízvezetéküket. A forrásfoglalást a római korban végezték, és onnan vezették le égetett agyag vezetéken a vizet az akkori községbe. Ennek a vezetéknek a nyomait megtaláltuk az iskola átépítése során létesített szennyvíztároló kiásásánál, a múzeum előtt a csatornaárok ásásánál, valamint Puck Péter udvarán is megtalálták a cső darabjait. Ez a nyomvonal egyértelműen mutatja a vezeték irányát a mai Pacsirta utca, illetve esetleg onnan tovább a Várhegy környékén volt római település felé.

A forrás annyira bővizű volt, hogy 1954-ben erre alapozva épült meg a községi vízvezeték első szakasza, a Templomtérig. (Vízhozama kb. napi 30 köbméter volt.) A vízvezeték megépítése előtt a forrás vize a völgyön keresztül folyt végig, majd a Törökkút utcán, a Hősök utca felső szakaszán, és az alsó szakasz kertjein keresztül a Mátyás király utcai kanyarban lévő híd alatt folytatta útját, az Aranypatak irányába. Annyira bővizű volt, hogy a patak menti lakosság azt hasznosította is. Különösen mosáshoz volt kedvező a lágysága miatt. A hajmosáshoz sokan a forrástól hordták haza a vizet.

Egyébként a XVIII. század végén a templom építése idején a templom előtt épült harangozó lak falában elhelyezett forrás szobor oldalába vezették be e forrás vizét, a szobor egy része a múzeumban látható.

A Fünfklafter dűlőben lévő forrás, a mai Kert utca legalacsonyabb helyénél induló pataknál, egy kőtámfal tövében fakadt, és onnan folyt el a vize a Párkány utca irányába. Erre a forrásra alapozták a hatvanas évek elején a solymári vízvezeték másik bázisát, amely mintegy 10 éven át segítette a lakosság vízellátását, a napi mintegy 120 köbméter vízhozamával. A vízvezeték építése előtt a környék földtulajdonosai innen szerezték be az ivóvíz szük-ségletűket, amikor a földeken dolgoztak.

A Disznóforrás, a Pilisszentivánra vezető országút baloldalán, a Kemence utca alatti részen egy bővizű forrás, melynek vize ugyancsak elfolyik. Az utóbbi években egy szobrászművész a forrás kifolyó részét szépen kialakította.

A Rózsika forrás, az Alsó Jegenyevölgy bal oldali partjából ered, kb. az Anna kápolnai autóbusz megállótól keleti irányban. Valamikor bővebb vizű volt, amit a turisták szívesen kerestek fel. A természetjárók a környezetét szépen kiépítették. Vízhozama az utóbbi időben lecsökkent.

A községi réten lévő forrás. Régen a mai Dalos féle benzinkút mellett egy mélyút ment északi irányban, ahol a vasúti sorompó, majd a patakon átvezető híd után keletre fordult. A fordulótól mintegy 200 méterre, az úthoz kb. 20 méteres távolságra volt a réten egy forrás, amelynek a vize a mélyből fakadt, a víztöbblet elfolyt, és a réten szétterült. Ezt is igen sokan keresték fel naponta friss vízért, a környékben dolgozók.

A Hutweid dűlőben, a mai Kút utca közepe táján, a Homok utca és a Zsíroshegy lába közötti gyalogút mellett folyt egy patak. Ennek a közepe táján volt egy forrás, amit nyári időben használt a lakosság.

Az Anna utca és a Toldi utca sarkán volt egy közkút, amelynek régen olyan magas volt a vízhozama, hogy állandó forrásként működött. A kút tetején rendszeresen kifolyt a víz és patakot képezett a Munkás utca jobb oldalán. Ez a forrás a környező lakosság közkutjaként is működött, mert a helyén később kerekes, szivattyús kút lett kialakítva, hogy a nyári vízszegény időben is legyen a környéken elegendő ivóvíz.

A Pacsirta utca végén, a Horányi ház kertje alatt volt az un. “Schtock-Bründl” elnevezésű forrás, amely ugyancsak állandó jelleggel folyt a mellette levő patakba. Ez a forrás is kútszerűen volt kiépítve.

A mai PEMŰ telephelyén belül, a nyugati sarka közelében lévő mélyedésben is volt egy állandó jellegű forrás, amely az onnan folyó patakot táplálta. Ez a patak a Párkány utcai híd közelében folyt a Szöllökert utcai patakba.

Az említett állandó vizű forrásokon túl említést érdemelnek még az időszaki források, melyek esős évek idején bukkantak elő. Ilyen időszakos forrás volt a Munkás utcában, annak bal oldalán, még a Toldi utca előtti részen; a Kálvária utca bal oldalán, a Hősök utcai saroktól mintegy 50 méterre. Ez utóbbi az útépítés során megszűnt.