Kolvencz Ede káplán tevékenysége
( A következő cikket a Németországba kitelepített solymáriak által 1986-ban kiadott SOLYMÁR CRONIK EINER SCHWÄBISCHEN GROS-GEMEINDE ÍM OFNER BERGLAND c. könyv 202 oldaláról szószerint fordítottam.) “ A mi felejthetetlen Kolvencz Ede káplánunk, aki közvetlenül a Solymárra érkezése után 1937-ben a “Kolping egyesületet” megalapította, részünkre szép ifjúkorról gondoskodott. Kolvencz káplán úr felismerte, hogy a felnövekvő ifjú nemzedék Solymáron sokszor nem tudta hol találna megértést, vagy hól érzik magukat otthonosan, hol és hogyan tudják a szabad idejüket eltölteni. Ő annakidején meghívott bennünket, és mi szívesen el is mentünk őt meghallgatni, hogy a fiatal éveinket hogyan töltsük el. Kolvencz káplán úr mély vallásossággal áthatott előadásokat tartott emberi sorsokról. Az idősebbek-nek jó tanácsokat adott hogyan készüljenek fel a házasságra és a családi életre. Tény, hogy ő ezt önzetlenül végezte és példákkal alátámasztva okí-totta az ifjúságot. Rávezetett bennünket a szorgalomra, nemcsak az iskolában, hanem a hivatásban is. Azt tanácsolta, hogy válasszunk egy hivatást, és azt jól sajátítsuk el, mert a jó alapképzés, a jövő garanciája. Az első nagyobb beinvesztálása Kolvenz káplán úrnak egy filmvetitőgép volt, amivel megmutatta nekünk, hogy hól vannak még Kínában, Indiában, Afrikában, Ázsiában emberek által nem háborgatott területek, ami annakidején nekünk elképzelhetetlenül igaznak látszott. Valamennyien, akik annakidején jelen voltak, emlékezetünkben megmaradtak azok a természeti és állatvilágról alkotott képek, amit a mi káplánunk nekünk bemutatott. Ugyanúgy megmaradtak azok a kalandos képek, amit egyesek a dzsungelben, állandó életveszéllyel küzdve a filmezésnél átéltek. Társasjátékok, mint pl. a sakk, malomjáték, biliárd és asztalitenisz állandóan vonzotta az ifjúságot, és nem egy közülünk felnőtt korban jó játékos lett. A káplán úr által berendezett könyvtár is népszerű volt a fiatalság körében, mert a tudás-szomjukat kielégítette. Emlékezetesek maradtak azok a szép társas utak, melyeken a solymári Kolping családok részt vettek. Vonattal mentünk Budapestre, majd onnan hajon Dunabogdányba, majd Visegrádra. E szép vidékek megismerése céljából ezeken a helyeken is kirándultunk. Ebben a kultúrszomjban nem szabad megfeledkezni arról, hogy sok táncmulatság mellett a leánykör közreműködésével felejthetetlen színdarabokat tanultunk be és adtunk elő. Nem vitatható, hogy az éveken át fenntartott kapcsolat egy elit generációt hozott létre, mely ma is láttatja magát. Ez áldás az olyan ifjúságra, melynek a saját korában olyan tanítómestere van, mint amilyen nekünk annakidején Kolvencz Ede volt. Kolvencz káplán úr részünkre felejthetetlen maradt. Ez úton is teljes szívünkből mondjuk: Isten fizesse meg!” A fenti cikkhez jómagam is csatlakozhatok, mert hittan órákon, két éven át Kolvencz Ede tanítványa voltam, s valamennyien örültünk, hogy részesei lehetünk az óráinak. (Fényképe a Solymár Története és néprajza c. könyv 171 oldalán.) Egyébként Solymáron már korábban is működött a Katolikus Legényegylet. A leányok között, ugyancsak hasonló célt szolgált a “Mária Lány” mozgalom.
Tulajdonképpen ki volt Adolf Kolping? (1813 - 1865) Egy Köln melletti Kepen nevű kisvárosban született 1813. december 8-án. A nagy francia forradalom és az angol ipari forradalom egyaránt hatott a társadalmi, gazdasági, politikai nézeteire. Az ipari munkássága korában megismerte a munkásság életét. Széleskörű ismereteit a fiatalság nevelésére fordította. Mint német katolikus teológus, a “céhlegények atyja” melléknevet érdemelte ki. Közvetlenül az 52. születésnapja előtt halt meg, és a Kölni Minoriták templomában temették el, melynek restaurálására életének utolsó éveit áldozta. Köve-tőit mélységesen megrendítette, amikor II. János Pál pápa, 1980-ban, a németországi látogatása idején a sírját felkereste és ott imát mondott, az egész világra kiterjedő tanításáért és példamutatásáért. |