A sifer szén

Ha Solymár községből Pilisszentivánra megyünk, az út jobboldalán, a két község közötti határvonalon, nem messze az úttól egy jelentős méretű kopár, szürke dombot látunk. Ez a század első felében Pilisvörösváron és Solymáron működött szénbánya meddőhányója.

Előtte még a solymári részen egy mélyedés van, közvetlenül a Laki Köipari KFT-hez vezető bejáró út mellett, amelyben valamikor vasúti iparvágány volt, négy sínpárral. A sínpárok fölött, a meddőhányó vonalában emelkedett az akkori szén-osztályozó, amely a Pilisvörösvári bányából ideve-zető, szenet szállító, drótkötélpálya végpontja volt.

A történethez tudni kell, hogy a föld mélyén a szén nem nagy tömbökben, tisztán van jelen, hanem a szén között meddő rétegek is vannak, melyek a szénfejtés során ugyancsak belekerülnek a szén közzé, a föld mélyében nincsen lehetőség annak különválasztására. Ez a meddő réteg, az un. “sifer” (ez német szó, magyar megfelelője a pala), amely a szénnel együtt kerül a felszínre. Ennek kiválogatására szolgál többek között a szénosztályozó.

A bányából drótkötélpályán, vagy a közeli bányaaknából keskenyvágányú síneken érkezett teli csilléket az osztályozó tetején lévő tartályba ürítették, ahonnan a szén egy futószalagra került, amely az osztályozó legmagasabb emeletén futott végig. A futószalag mellett a válogató dolgozók, többek között asszonyok is, az előttük gyorsan mozgó szalagról lekapkodták a meddő darabokat és azokat a közeli nyílásokba, dobták, ahonnan az alattuk mozgó csillékbe kerültek. Ezek a csillék aztán az osztályozót elhagyva, egy hídon keresztül a mondandóm elején említett meddőhányón lévő, különféle irányban mozgatható sínekre kerültek, s a meddőhányó (a bányászok nyelvén: siferdomb) oldalán kiürítették, ahonnan azok tartalma a domb oldalán kialakított mintegy 20 méter magas rézsün legurult.

Az osztályozóban ezután megmaradt tiszta szén különféle lyukméretű rostán került egyre lejjebb, míg végül szemnagyság szerint osztályozva, a megfelelő tartályokba, és azokból az alattuk álló vagonokba került. A legapróbb szénből, az un. szénporból készült aztán a brikett, amit különféle adalékanyagokkal keverve, tojás formájú darabokra préselve, mint legértékesebb szenet hoztak forgalomba.

Visszatérve a sifer dombhoz, annak oldalán, különösen azon a részen, ahol aznap ürítették a csil-léket, emberek hada, zsákokkal felszerelve guberált, a pala között keresték az éghető széndarabokat. Ugyanis a válogatás során sok olyan paladarabot dobtak félre, amelyhez szén tapadt, nagyobb meddő darabok között is volt szén, ami a szállítási tortúra következtében levált a paláról, s mire a magas meddőhányó tetejéről legurult a lejtőn, széttört, és a szén különvált. No és elképzelhető, hogy a szegény guberálókkal együtt érző válogatók is hozzásegí-tették őket az eredményesebb szénkereséshez.

Kik ezek a sifer válogatok? Abban az időben is volt munkanélküliség, és élni, télen fűteni kellett. Sok bányász, aki a föld alatti munkában megrokkant, munkanélkülivé vált, mert a nehéz földalatti munkát nem tudta folytatni. Mivel a meddőhányóból a belekerült szén kiválogatása nem volt tilos, ezek az emberek szabad idejükben elmentek un. sifer szenet válogatni. Volt olyan nap, amikor 2-3 zsáknyi szenet is összeválogattak. Azokat aztán megjelölték, címüket ráírták, majd este egy lovas kocsi a teli zsákokat összeszedte és a megjelölt címekre, hazafuvarozta. Ilyenformán a munkanélküliek is tüzelőhöz jutottak, sőt egyesek az igy gyűjtött szenet még el is tudták adni, hogy valami keresethez jussanak s a családjuk szerény megélhetését, elősegítsék.