Szénszállítás

Solymár és környékének lakossága 1939. előtt a szenet, a Pilisvörösvári szénbányából szerezte be. A bányában kitermelt szenet drótkötélpályával szállították a solymári osztályozóhoz, ahonnan a szenet az odavezetett iparvágányon álló vagonokba rakták, de innen szállították a válogatott szenet az országút melletti csuzdákba is, ahonnan a mérlegen álló lovas kocsikat töltötték meg.

Megemlítendő, hogy a bányászok az egész évi tüzelőanyag szükségletűknek megfelelő mennyiségű illetményszenet és a hozzávaló felaprított tűzifát kaptak, térítés nélkül, amit a bánya kocsijai a bányászok lakására szállítottak.

A környék részére a szenet fuvarosok szállí-tották, a kocsikat a szentiváni országút mellett létesített két csúszdából raktak meg. A csúszdákba az osztályozóból csillékkel szállították a szenet. A bányászkodás megszüntetése után a csúszdákat lebontották, s jó ideig csak Dorogról lehetett szenet hozni, ami jelentős többletbevételt jelentett a szénszállítással foglalkozó fuvarosoknak. A dorogi szén azonban jobb minőségű volt, mint a vörösvári, illetve a solymári s így a lakosság a szállítási többletköltséget nem sajnálta.

A solymári szénosztályozó 1947 után kapott ismét szerepet, amikor a Zsíroshegy alatt, Nagyko-vácsiban nyitottak új szénbányát. Innen a Zsiroshegy alatti alaguton át a solymári osztályozóhoz vezető keskenyvágányú vasutat építettek, melyen diesel meghajtású mozdonyokkal vontatott bányacsillékkel szállították a szenet. A kisvasut a késöbb ott létesitett szeméttelep és a disznóforrás közötti részen átvezetve keresztezte az országutat, ahól sorompó biztositotta a forgalmat.

(Megjegyzem, hogy ezt a bányát már a háború alatt akarták megnyitni és a szenet drótkötélpályán, kívánták, szállítani. A kötélpálya alapjainak beton-tömbjei el is készültek, azonban a háborús esemé-nyek miatt e munka megszakadt, s csak a még meg-lévő betontömők tanúskodnak az elképzelésekről.)

A szenet az osztályozóból egyenesen az iparvá-gányon álló vasúti kocsikba rakták. Naponta indí-tottak innen szénszállító szerelvényeket az ország különféle helyeire. Ez a bánya, illetve kisvasút 1969-ig működött, amikor az olajprogramra való átállá-sakor a szénre már nem volt olyan nagy szükség, és a nagykovácsi bányát bezárták. Ekkor az ÉM. Kőfaragó és Épületszobrász Ipari Vállalat vásárolta meg az osztályozót, és a környező volt bányate-rületet, sőt átvette a bányász munkaerőt is.

Ebben az időben a szénbánya a tulajdonát képező egyéb - nem ipari - területét átadta kezelésbe a községi tanácsnak. Igy került községi kezelésbe, a mai Rönk utca és a Hold utca, valamint a vasút által körbezárt mélyedés, ami a háború előtti szénbányá-szat során keletkezett, a bányába beiszapolt homok felhasználása során. A terület átadása idején a bánya a községnek egy nagyobb pénzösszeget is átutalt arra a célra, hogy a területet helyreállítsa. Ez az összeg azonban ilyen célra messze nem volt elegendő, többet meg nem sikerült hozzá szerezni.

A terület feltöltése annakidején téma volt, de végül mégis olyan döntés született, hogy nem töltjük fel a területet. Egyrészt, mert azt a természet az elmúlt 40 - 50 év alatt már visszahódította magának, teljesen befásodott és mivel mélyebb fekvésű volt, nagyon szép akácerdő keletkezett a helyén, másrészt a feltöltéssel, amit eredetileg szemétbányaként terveztünk megoldani, nem volt célszerű, mert a lesüllyedt, repedésekkel teli terület beszívta volna az esőzések következtében a szeméttel belekerült egészségre ártalmas anyagokat, és ezzel fertőzte volna az alsó vízrétegeket. Az építési, illetve bontási anyaggal való feltöltés esetén, viszont jelentős mértékű természetkárosodás történt volna, mert az erdő területét kellett volna feltölteni. Igy ennek a területnek az esetleges rendezése, vagy valamilyen célszerű felhasználása a jövő feladata.

Megjegyzem, hogy a bányászkodás során, a homoknak a kitermelt szén helyére való iszapolásához szükséges homok kitermelésével keletkeztek a Pilisvörösvár és Pilisszentiván község területén lévő bányatavak, melyek egynémelyikét nyáron strandolásra, horgászásra használják, ezt viszint tudni kell, hogy ezek a bányatavak nagy része életveszélyes, évente többször is emberéletet kívánnak. Volt olyan eset is, amikor az egyik, a Pilisvörösvárra bevezető út mentén lévő tó közelében egy kétlovas kocsi súlya alatt a part besza-kadt és mindkét ló a vízbe fulladt.