Német nyelvű iskolai oktatás

Az 1938 / 1939-es tanévben a solymári elemi iskola 4. osztályába jártam. Ebben az időben, a karácsonyi szünet után bejött az osztályba a tanítónk, Temesi (Tix) Mátyás , hogy földrajz órát tartson. Az addigi szokásától eltérően német nyelven kezdett beszélni, elmondta, hogy ezen túl minden tantárgyat németül fogja tanítani, majd elkezdett beszélni a “Plattensee”ről. Halvány fogalmunk sem volt, hogy ez mit jelent, amikor elmondta, hogy ez a Balaton német neve, és a jövőben ezeket a neveket németül kell megtanulnunk.

Az új félév kezdetén az osztályokat szétvá-lasztották. A magyar hangzású családi névvel rendel-kező gyerekek külön osztályba kerültek, míg a német hangzásúak ottmaradtak. A tanító azt mondta, hogy akinek magyar a családi neve, az továbbra is a régi módon fog tanulni, magyar nyelven, heti két német órával, míg a német hangzásúak minden tantárgyat német nyelven fogják tanulni.

A botrány az eset nyilvánosságra kerülése után csakhamar kitört, mert a lakosság a megkérdezése nélküli intézkedést sérelmesnek vette, és tiltakozott ellene. A magyar tanítási nyelv megtartása mellett aláírásgyűjtési kampányba kezdtek, melynek ered-ményeképpen az ÚJ NEMZEDÉK c. napilap 1939. január 14. - i. számában megjelent a solymáriak tilta-kozó nyilatkozata.

A NEUES SONTAGBLATT című erősen németbarát beállítottságú újság, 1939. január 15.-i számában éles kirohanású cikket jelentetett meg a solymáriak ellen, mert meg akarják tagadni saját fajtájukat. A községben azonban olyan ellenséges és izzó hangulat alakult ki, hogy pár napi német oktatás után visszaállították az eredeti magyar nyelvű + heti 2 órai német nyelvű oktatási rendet.

Ennek az eseménynek a következtében alakult ki aztán a következő népszámlálás során az a helyzet, hogy a lakosság csak elenyésző része vallotta magát német nemzetiségűnek, s mintegy fele része német anyanyelvűnek. Többek között ez volt az oka annak is, hogy a háború után, az 1946 évi német kitelepítés során Solymár lakosságának kb. a fele lett kitelepítve, míg a szomszédos, Nagykovácsi, Pesthidegkut, Üröm és Pilisborosjenő lakosságának mintegy 90 %- át telepítették ki.