Katonai gyakorlatok

A harmincas években megszaporodtak a községben a katonai beszállásolások, és különféle katonai gyakorlatok. Azok a házak, ahol katonák voltak beszállásolva, a kapu mellett meg voltak jelölve. A jelölés szalmából készült vízszintes, mint-egy 20 - 30 cm. hosszú fonat volt, melynek aljára és tetejére, ugyancsak szalmából font karikák voltak erősítve. A felfelé álló karikák száma jelezte, hogy hány fő katona van a házba beszállásolva, a lefelé elhelyezett karikák pedig az elszállásolt lovak számát jelezték.

A beszállásolásokra ezért került sor, mert a trianoni békeszerződésben előirt létszámú hadseregnek volt csak hely a laktanyákban. Amikor a katonák számát megszaporították, nem volt elegendő laktanya, s így azokat vidéki házakban szállásolták be, s ezzel a nemzetközi ellenőrző bizottság működését megnehezítették, félretájékoztatták.

Az ilyen elszállásolások rendszeres katonai gyakorlattal voltak egybekötve, mely gyakorlatokat általában ősszel tartották, a község határában, vaktölténnyel lövöldözve, különösen a gyümölcsösök között, amit az érdekelt tulajdonosok nem néztek jó szemmel. Ezek rendszeresen kár okozá-sával jártak és az aktuális munkák végzését is zavarták.

A negyvenes évek elején elszaporodtak a légelhárítási gyakorlatok. A környéken elhelyezett légelhárító ágyúk kezelését itt tanulták meg a katonák. Ilyen ágyúütegek a kiemelkedő helyeken, (Szélhegy, Várhegy) valamint a Bécsi út mentén voltak elhelyezve. A község fölött körözött a cél repülőgép és az ágyuk, hogy a repülőgépben kárt ne tegyenek, egy közbeiktatott műszer segítségével az ellenkező irányba célozva adták le a lövéseket. A tükrös mű-szer pedig a célzás pontosságát, a repülőgép képét, meg a lövedék robbanásának a helyet egymás mellett mutatta, mintha a repülőgép felé lőttek volna. Ezek a kiképző lőgyakorlatok, Budapest légvédelmére felkészülve hónapokig tartottak.

Hogy aztán ezek a gyakorlatok és oktatások mennyire voltak eredményesek, bizonyítják a háború utolsó évében történt sorozatos, naponta többszöri légitámadások, melyek során a légelhárítás valósá-gos tűzijátékot rendezett, de Solymár fölött, tudomásom szerint egyetlen támadó repülőgépet sem lőtt le. Ez azért is meglepő, mert Solymár felett vezetett Budapest légifolyosója, s a naponta sokszor több száz ellenséges repülőgép, a község mellett, kb. a Bécsi út fölötti sávban szállt Budapest irányába.

E gyakorlatok időszaka Solymár lakosságának is többször izgalmas szórakozást nyújtott. Ugyanis Jablonszky Géza építész (a solymári hősi emlékmű tervezője és építője) “Mérci” nek becézett fia, vadászrepülőgép pilóta volt, aki a környéken állomásozott. Kétfedeles (talán az első világháborúból megmaradt) repülőgépével elég sűrűn megjelent a község fölött és itt különféle izgalmas műrepülő bemutatót tartott, a község apraja-nagyja legnagyobb ámulatára és rémületére.