Anyagkorlátozás:

 

A készülő háborút szolgálta az anyagkorlátozás bevezetése, különösen a fémanyagokkal való takarékoskodás, aminek érdekes példája volt a cipőpaszta kerek fémdobozok megszüntetése. A két világháború között a legkedveltebb cipőkrém a Schmoll paszta volt, a jó minősége miatt az üzletekben másfajta cipőkrémet alig lehetett kapni. A legemlékezetesebb reklámja a Zeppelin léghajó budapesti látogatása volt a harmincas évek közepén, ami akkor országos szenzációnak számított. Az óriási léghajó oldalán a Schmoll paszta reklám felirata szerepelt.

A harmincas évek végén tehát fémtakarékossági okokból áttértek a papírdobozos csomagolásra, ez azonban nem vált be, mert a cipőkrém kiszáradt és nem lehetett használni. Ekkor Taller István kertész, rokkant frontharcos, egyébként a község megbecsült költője is, megszerezte a cipőkrém készítésének a receptjét, és azt saját maga kezdte kisüzemi módszerrel gyártani. Csak úgy lehetett tőle - egyébként a Schmoll pasztához hasonló minőségű - cipőkrémet venni, ha a vevő üres fém cipőkrémes dobozt hozott cserébe. Ezt a tevékenységét a második világháború végéig folytatta, amíg újból lehetett normális csomagolású krémet kapni.

Egy másik ilyen színesfém takarékossági akció volt a negyvenes évek elején a vörösréz egy és kétfilléres érmék bevonása. Ezek az érmék azért kerültek bevonásra, mert a lőszer töltényhüvelyek gyártására volt a szükség a rézre, s a réz érmék helyett vasból, majd alumíniumból készítették az aprópénzt. Erre a célra az iskolák diákjai között csináltak propagandát, hogy gyűjtsék ezeket a színes fém filléres érméket, és bizonyos súlyú érme fejében egy új kerékpárt igértek. (a leadandó érme mennyiségére már nem emlékszem) Ez az akció nagyon kedvezőnek látszott, de csak nagyon kevesen tudtak megfelelő mennyiségű aprópénzt összegyűjteni.

 

<< Vissza